Játék áttekintése Key Fairy

A Key Fairy egy szürreális és egyedi élmény, amely élő mesének tűnik. Ahelyett, hogy „ellenségekkel” harcolnál, megszabadíthatod őket a romlottságtól úgy, hogy tűkkel és cérnákkal száguldozol a támadásaik körül, és elkapod a kibocsátott csillagokat, amíg ki nem szabadulnak. Ezután titokzatos beszélgetőfákkal ajándékoznak meg, amelyek néha erőnövelésekhez vagy akár egy alternatív „befejezéshez” vezetnek. A játék lényegében egy mese az erdei szörnyek megtisztításáról és a kanyargós ösvényeken való navigálásról, hogy feltárják az erdő szívében rejlő igazságot.

Ahogy a címe is mutatja, a Key Fairyben egy tündér főszereplő játszik, aki útja során kulcsokat gyűjt, hogy ősi kulcsokkal kinyissa az erdőben zárt ajtókat, és megtisztítsa a sötétséget. Ahogy a főszereplőtől, aki egy tündér, várható, a játék világa a klasszikus folklóron alapul, és a szereplők nem hétköznapi emberek, hanem szürreális lények, például gnómok vagy bokrokból készült testű szörnyek.

Bár a játékban szereplő ellenségek furcsának tűnhetnek, a történet és a párbeszédek teljesen ellentétes hangulatot mutatnak. A főszereplő feladata a szörnyek megtisztítása a támadásaik kikerülése közben, nem pedig egyszerűen legyőzésük. Amikor a szörnyek sikeresen megtisztulnak és magukhoz térnek, megkérdezik a főszereplőt, hogy jól van-e, vagy beszélgetnek velük. Ezenkívül a szörnyek vonzalmat mutatnak, ha a főszereplőnek sikerül bizonyos területeket megvilágítania. Tehát, bár a játék színvilága fekete-fehér, semmiképpen sem sötét játék.

Rengeteg furcsa és csodálatos mellékszereplő van, akikkel beszélgethetünk, akik közül sokan könyörögnek valamiért, és szívességeket kínálnak, például további befejezéseket vagy a (30) különböző színpaletta egyikének feloldását. A színekről szólva, az alapvető fekete-fehér vizuális stílus fantasztikus. Ez az, ami eredetileg vonzott a játékhoz, és mozgásban még jobban néz ki, az összes furcsa kis animációval és a kontraszt briliáns használatával a szörnyekkel folytatott “csatákban”. A látvány, a filmzene és a párbeszédek együttesen valóban egy erdőben vándorló fantasy tündér bőrébe helyeznek.

A játékmenet tekintetében a Key Fairy a Bullet Hell manőverezhetőségére támaszkodik, lehetővé téve, hogy az ellenségeket támadási mintáik azonosításával és az általuk hátrahagyott “csillagok” megragadásával győzzük le. Ez az egyedi játékmeneti ciklus meglepően golyómentes pokollá teszi a játékot, ahol a játékosnak közel kell kerülnie az ellenségekhez, hogy legyőzze őket.

A Key Fairy egyik kiemelkedő mechanikája az elkerülhetetlen fáklya, amit a belső térben való navigáláshoz szerzel meg. Ahelyett, hogy csak passzívan világítanád meg a szobát, a mozgásod egy pislákoló, rövid életű lángok csíkját hozza létre, amelyek rövid időre megvilágítják azt, ahol elhaladtál. Meglepő módon ezek a stílusok egyike sem okozta a várt vizuális tisztasági problémákat, és néhány kivételtől eltekintve elég jól tudtam követni a repülő lövedékeket ahhoz, hogy ne érezzem magam becsapva, amikor sebzést szenvedtem.

Van egy sor akadálymentesítési és asszisztensi opció is, amelyeket ki-be kapcsolhatsz, ha túl erősen eltalálnak, így rengeteg időt adsz arra, hogy a játékélményt a számodra kényelmesre szabd. És valószínűleg el is találnak. Meglepően intuitív irányítása ellenére a Key Fairy nem könnyű játék. Szerencsére az ellenőrzőpontok meglehetősen nagylelkűek, és még a „hosszú” visszahúzódások is triviálisak, tekintve a menet és a roham sebességét. Minden ellenségnek megvan a saját egyedi támadási mintája és időzítése a csillagok kioldására, amit meg kell jegyezned, míg a szörnyek különböző mintákat kombinálnak; gyakran egyszerre a harc későbbi szakaszaiban.

A Key Fairy meglehetősen nyitott végű, nincsenek korlátok a megközelítését illetően. Nyugodtan elmerülhetsz a játékban, és szó szerint elveszhetsz, ahogy az a tündéreknél természetesnek tűnik. Ennek ellenére mindennek megvan a helye, vannak, akik tanácsot és útmutatást adnak, és ösztönösen megérted az utat és a célt. Soha nem igazán meglepő, hogy hová menj tovább – bár ha az összes egyedi interakciót és a nem túl biztos befejezést keresed az egyes achievementekhez, kissé elveszettnek érezheted magad.

Összességében a Key Fairy egy ritka és különleges játék. Furcsának tűnt számomra, mintha mindjárt kitörne a nevetés, de túl megdöbbentő voltam ahhoz, hogy egyáltalán elkezdjem. Kihívásokkal teli és kedves, és arra emlékeztet, hogy a kedvesség nem könnyű, de mégis megéri. Imádom a játékmenetet, a gyönyörű grafikát és a furcsa párbeszédeket. Az Owl Machine megragadta egy mese lényegét, és egy lebilincselő játékot épített köré.

A grafikai stílus nagyszerű. A hangok és a zene zökkenőmentesen illeszkedik a játékmenethez és a furcsa karakterekhez, akikkel találkozol. Egyedi irányítás, imádom az olyan játékokat, amiknek van egy kis csavarjuk és erre épülnek az irányítások, és eltart egy ideig, mire ráérezünk, de ha egyszer ráérezünk, akkor nagyszerű. A játék összesen körülbelül 6 órát vesz igénybe, függetlenül attól, hogy mennyi időbe telik megszokni az új élményeket, mennyire érdekelnek a homályos párbeszédek, és hogy meg akarod-e szerezni az összes achievementet (ami több végigjátszást igényel).