Játék áttekintése Fennec Fox is Hungry

A Fennec Fox is Hungry megjelenéséig nem tudtam, hogy létezik az „Is Hungry” sorozat, pedig az Xbox azóta sok ilyen játéknak adott otthont. Ahogy sejthettétek, ezek a játékok olyan élelemgyűjtő platformer pályákat kínálnak, amelyeken különböző karakterek a főszereplők. Például az előző játékokban két éhes medve, egy lajhár, egy mosómedve és egy vörös panda volt, akik mindannyian különféle platformer kihívásokon mentek keresztül élelem után kutatva. A Fennec Fox is Hungry-ban egy éhes róka kalandozik a sivatagban és a vadonban.

Ahogy mondtam, ezek a játékok mind kínálnak rövid élelemgyűjtő platformer pályákat, és ha játszottatok a sorozat korábbi játékaival, akkor jó elképzelésetek lesz arról, hogy mire számíthattok a Fennec Fox is Hungry-ban. A Fennec Fox is Hungry ragaszkodik az Is Hungry sorozat bevett formulájához, de a helyszínt egy romokkal, csapdákkal és rejtett ösvényekkel teli sivatagi tájra változtatja. A játék egy egyszerű, gyönyörűen működő alapötletet használ, és igyekszik nem túl komolyan venni magát.

Egy apró sivatagi rókaként játszol, aki a sivatagban vándorol, és megpróbálja kielégíteni éhségét élelemkereséssel, veszélyek elkerülésével és a környezettel való interakcióval. A játék azonban ezt az egyszerűséget a maga előnyére fordítja, és nincs nehézkes narratíva, hanem a világ a saját történetét meséli el.

Ahelyett, hogy rendszerekkel árasztana el, a pillanatnyi felfedezésre összpontosít – mozgás észlelésére a dűnékben, illatok követésére, sziklaalakzatok felfedezésére és rejtett táplálékforrások felfedezésére. De mint mindig, nem csak előre haladsz, és ez nem könnyű feladat. Mert a környezet nagy szerepet játszik abban, hogyan haladsz előre, arra ösztönöz, hogy kicsit jobban körülnézz.

A Hungry játékmenete a könnyű rejtvénymegoldásra, felfedezésre és felfedezésre összpontosít, és általánosságban egyszerű. Nincs hatalmas mozdulatsorod. Sétálhatsz, ugorhatsz és kis blokkokat tologathatsz, hogy elérd a hozzád legközelebbi platformot. Nincs itt dupla ugrás, falmászás vagy gyorsugrás, ami meglehetősen korlátozott platformerré teszi ezt.

De ez az egyszerűség a játék erőssége. Sosem áraszt el rendszerekkel, de folyamatosan jutalmazza a kíváncsiságot. Minden dűne, sziklaalakzat és település azt az érzést kelti, hogy rejteget valamit – egy harapnivalót, egy nyomot vagy egy kis környezeti történetet. Hasonlóképpen, a Fennec Fox is Hungry sem kínál nagy kihívást, és még akkor is, amikor egy hirtelen támadt háromszoros góllal találod szembe magad, rájössz, milyen rövidek és akadálytalanok a pályák, ami sosem nagy ügy.

A grafikai irányzat minden bizonnyal a játék egyik kiemelkedő darabja. A látvány lágy, meleg és karakteres, a róka animációk pedig kifejezőek és szerethetőek. Maga a sivatag lágy narancssárga és arany árnyalatokban van festve, és a játékvilág élőnek érződik a minimális érzet ellenére. Ezek a részletek segítenek abban, hogy a sivatag élőnek érezze magát, és a róka útjának helyet és célt adnak.

A filmzene is a hangulatos sivatagi témák felé hajlik – enyhe szelek, távoli vadvilág és lágy zenei jelek, amelyek reagálnak a cselekedeteidre. A hangdizájn finom, de hatásos. A környező szelek, a távoli vadvilág és a halk zenei jelzések megnyugtató hátteret teremtenek. Ez az a fajta játék, ahol felteheted a fejhallgatódat, elmerülhetsz a világban, és egy időre elfelejthetsz minden mást. Itt véget is érnek a jó pontok, és a játék többi része tele van apróbb problémákkal, amelyeket könnyen ki lehetett volna javítani például az ezt megelőző öt játékban.

A kezelőszervek elég frusztrálóak. Különösen a platformokról való leugráskor, amelyekből elég sok van. Például vannak tüskék a földön, amelyek elvesznek egy életpontot, ha egyetlen pixelt sem találsz el. Ilyenkor bizonyos nyugtalanságot éreztem, és állandó bizonytalanságban voltam azzal kapcsolatban, hogy ez a veszély megöl-e vagy sem. Aztán ott van a platformról való leugrás, ami frusztráló lehet, mert néha gyorsan kell csinálni. Mindezek a problémák együttesen egy kissé következetlennek érződő platformjátékot hoznak létre.

Összességében, bár a Fennec Fox is Hungry-nek megvannak a hibái, elég élvezetes ahhoz, hogy egy indie platformer legyen. Ezek a problémák többnyire apróságok és könnyen leküzdhetők. Ami elsőre egy egyszerű sivatagi kalandnak tűnik, gyorsan egy átgondolt, jól kidolgozott utazássá alakul, amelyben az egyik legviccesebb főszereplő szerepel, akit valaha is a homokban vezettél. A Fennec Fox is Hungry egy olyan élmény, amely rövid sorozatokban működik jól, gyors, de mégis megérő játékmeneteket kínálva. Ha szereted a pihentető játékokat érzelmes állatkarakterekkel vagy a hangulatos indie címekkel, akkor megéri az időt.