Játék áttekintése The Prisoning: Fletcher’s Quest

A The Prisoning: Fletcher’s Quest egy furcsa, mégis lebilincselő platformer, amely erősen a Mega Man nosztalgiára és a Newgrounds korszak abszurditására épít. Egy kompakt Metroidvania, amely a precíz 2D platformer játékra összpontosít, egy olyan térképpel, amely kézzel rajzolt és félig görgethető szobaelrendezéseket kombinál, hogy változatos játékmenetet biztosítson.

A játék története Fletcher Howie Jr.-t alakítja, aki egy játékfejlesztő fejében találja magát, aki a fizikai és mentális kimerültség szélén áll egy hektikus projekt utolsó szakaszában. Ebben a helyzetben segítened kell neki kiszabadulni mentális börtönéből, és megmenteni a helyzetet. A cselekmény ürügy arra, hogy a játékot utalásokkal töltsük meg, némelyik vicces, mások szinte irrelevánsak.

Az The Prisoning: Fletcher’s Quest egy egyszerű, teljesítményalapú kihívást kínál. A nehézségi görbe lassan indul, ahogy megszokod az ugrálást, lövöldözést és a szobák olvasását, de hamarosan gyors ellenségekkel, teret kitöltő lövedékekkel és olyan platformokkal találkozol, amelyek láncolt dupla ugrásokat, gyors ugrásokat és csípőütéseket igényelnek, hibalehetőség nélkül.

Az életerőd korlátozott, így nem kaphatsz sok találatot, különösen óriások ellen, amelyek a képességeid próbájaként szolgálnak, ahol a támadási minta megtanulása csak a csata fele: a másik fele a hibátlan végrehajtása. Itt egy rendkívül részletes mozgásrendszerrel rendelkezünk, amely szilárd ugrásokat, dupla ugrásokat, gyors ugrásokat és csípőütéseket tartalmaz, mindezt olyan szobákban, amelyek nagy pontosságú láncolt műveletekre lettek tervezve.

A játék térképe kézzel rajzolt szobákból áll, és egy félprocedurális generáló rendszerrel kombinálva, így a sorrend és néhány részlet minden egyes játékmenet között változik, miközben megőrzi a felfedezés hangulatát és logikáját. Ez nem egy hatalmas világ, hanem egy viszonylag kompakt területsorozat, amelyet a gyors navigációra terveztek, ahol a kulcs az egyes szobák gyors elolvasása, az ellenséges mintákra való reagálás és a következő jó állapotban lévő szörnyhöz való eljutás.

A játék kihívásai többnyire jók, de az ellenségek elhelyezésének logikájának hiánya az, ami a legjobban frusztrál. Még a visszalépést megakadályozó segédmóddal is vannak olyan változások, amelyek nem ösztönöznek a játék befejezésére, és gyakran arra kényszerítik a játékost, hogy megszakítsa a lépéseket, ami bosszantó a platformerek számára. Nem is beszélve a játékos és az ellenségek számára nem egyértelmű célpontokról, amelyek nem kínálnak sok rugalmasságot, de nagyon frusztrálóak, különösen a szörnyek esetében.

A szörnyek minden bizonnyal a játék egyik legnagyobb erőssége: jól strukturált találkozások világos, de nehéz mintákkal, képernyőt kitöltő támadásokkal és olyan pályákkal, amelyek arra kényszerítenek, hogy a legtöbbet hozd ki a dupla ugrásokból, rohamokból és a sörétes puska pontosságából. Általában a könnyebb felfedező szakaszok után jelennek meg, így a feszültség mért csúcsaiként működnek, a “meg fognak semmisíteni” és a “tudom, hogy legközelebb sikerrel járok” kombinációjával, ami a jó 2D-s akcióharcra jellemző.

Ami azonban a legjobban zavar, az a vizuális visszajelzés és a játékmenet elemeinek változatosságának hiánya. Már egy apró felhasználói felületi elem hozzáadása is csökkentené a játék monotonitását, és egy réteget adna a játék vizuális megjelenéséhez. Ezenkívül a nem csak villogó sprite-okként megjelenő találatjelzők javíthatnák a játék összképét, mint például a vizuális effektek vagy a kontroller rezgése.

A The Prisoning: Fletcher’s Quest vizuálisan lenyűgöző. Elég lebilincselő ahhoz, hogy törődjek a karakterekkel; a környezetek változatosak, és a pixel art jól kidolgozott. A hangdizájn tökéletesen illik a játék hangulatához, az energikus, chiptune ihlette filmzene tele van fülbemászó dallamokkal, amelyek illeszkednek a retró esztétikához és a ritmikus platformjátékhoz. A felfedező témák egyenletes ritmust tartanak, ami arra ösztönöz, hogy folytasd, míg a főellenségek harcai intenzívebb, frenetikusabb dallamokat tartalmaznak, amelyek fokozzák a feszültséget, ahogy a képernyő megtelik lövedékekkel, mozgó platformokkal és bonyolult mintákkal.

Összességében a The Prisoning: Fletcher’s Quest mindenképpen ajánlott mindenkinek, aki egy kompakt 2D akció-platformert keres nagyon precíz irányítással, kihívást jelentő, de igazságos főellenségekkel, gyors játékmenetre tervezett térképpel és egyedi hangulattal, amely a kreatív kimerültséget, az abszurd humort és a rengeteg pixel art-ot egy komoly csavarral ötvözi.

A játékban az utat és a fejlődést világosnak találtam, és bizonyos fokú türelmet és elkötelezettséget igényel a következő szintre lépés. Tetszett, hogy az oktatóprogram nem volt túl nehézkes, és hogy játékosként elegendő szabadságot kaptál arra, hogy annyiszor próbálkozz és hibázz, amennyit csak akartál. A történetmesélés nagyon szarkasztikus és vicces volt, mégis érthető a nem videojáték-fejlesztők számára is.

A The Prisoning: Fletcher’s Quest egy szoros kampányt kínál, amelynek teljesítése az első végigjátszás során általában 6-8 órát vesz igénybe, a platformkészségeidtől és a mellékküldetések felfedezésével töltött időtől függően. Ez egy Metroidvania játék, amelyet az időd tiszteletben tartására terveztek, kevés, de nagyon jól kivitelezett mechanikával és felesleges tartalom nélkül.