Játék áttekintése Gastro Force

A Gastro Force egy nosztalgikus, a 90-es évek ihlette lövöldözős játék, amely frissítő élményt kínál, és visszarepít minket a tiszta őrület és szórakozás korszakába, amikor csak az első személyű lövöldözős játékok uralkodtak. Élénk pixeles esztétikája igazi tisztelgés a korabeli klasszikusok előtt, míg a pörgős és agilis játékmenet a képernyőhöz ragadja a játékosokat.

Ez egy nosztalgikus utazás, amely tökéletesen megragadja a vintage lövöldözős játékok aranykorszakának lényegét. A játék cselekménye a sci-fi és a horror lenyűgöző keveréke, a műfaj klasszikusa, amely ma is igen sikeres. Ezt a játékot a Somepx fejlesztő fejlesztette ki, amelyet első termékének tartanak, és a Ratalaika Games adta ki más platformokra és konzolokra.

A játék első futtatásakor észre fogod venni, hogy a Gastro Force-t erősen ihlették olyan híres címek, mint a DOOM és a Wolfenstein 3D, és ez a tény valóban érthető, figyelembe véve az első személyű kamerát és a felhasználói felület kialakítását. Azonban számos olyan probléma van, amelyek megakadályozták, hogy a játék teljesen kiaknázza a benne rejlő lehetőségeket.

A Gastro Force nagyon emlékeztet a Doom franchise korai és régi verzióira, ami nagyon jó és szórakoztató dizájnjával több órányi szórakozást hozhat, főleg ha az első személyű lövöldözős játékok rajongója vagy, ahol a játékosok labirintusszerű folyosókon és szobákon navigálnak. Tele vannak ellenfelekkel, és fegyvereikkel elpusztítják az ellenséget.

A történet ott kezdődik, ahol az idegenek megszállták a galaxist az Eldritch-ködből, és neked, mint a Gastro Force nevű csoport egyetlen túlélő tagjának, meg kell támadnia ezen idegenek területét, hogy belülről elpusztítsa őket. Ezt 30 szinten fogod megtenni, és különféle fegyvereket kapsz, hogy az út során frissíthesd.

A Gastro Force játékmenetében egy fémcsővel kezdesz, és fokozatosan kiterjeszted az olyan fegyverekre, mint a pisztolyok, sörétes puskák és még egy rakétavető is. Természetesen sok különbségnek kell lennie ezeknek a fegyvereknek a lőereje között, de sajnos csak a tüzelési sebességben van különbség, és a sebzésük minden golyóban azonos. Jó egyensúlyban vannak a lőszerek és az elsősegélynyújtó készletek a szintek között, amelyek elegendőek a megfelelő lövéshez. Vannak különbségek a főnökök típusában, de ezek nagyon kicsik. A legtöbbjük nagyon szivacsos, ami azt jelenti, hogy sok lőszert költesz a harcra.

A játék egyik negatív pontja a fegyvereihez kapcsolódik, egyik sem érzi jól magát, és a fegyverek is egyformák. A fegyverek választéka olyan alacsony, hogy csak két-három tárgyra korlátozódnak. Fel van szerelve közelharci csővel, kézifegyverrel és sörétes puskával, ami szerintem a legerősebb közelharci fegyver. Még egy sörétes puska sem adja meg ezt az erőérzetet, és ez csak egy kézifegyver, amely egyszerre három lövést ad le.

A másik komoly kritikám az, hogy az ellenségek nem sokfélék, és többnyire azonos fajtájúak. Ahogy haladsz a szakaszokon, újra és újra meg kell küzdened az ismétlődő ellenségekkel, amelyek mindegyike ugyanúgy néz ki. Ezenkívül maguk a szakaszok hiányoznak a szükséges változatosságból, és gyakran ugyanazt a környezetet tartalmazzák a harchoz. Végül szeretném, ha lennének ellenőrző pontok, hogy ne kelljen elölről kezdened, ha meghalsz.

Azok a funkciók, amelyeket nagyon szerettem ebben a játékban, az a grafikai stílusa, amely az eredeti DOOM-játékokra emlékeztetett. Ezek a pixel alkotások igazán csodálatra méltóak, és olyan kellemes esztétikát hoztak létre, amely azonnal felkelti a figyelmét. Csak arról van szó, hogy a környezeti részletekben nem sok változatosság van. Egy nagyszerű filmzene is kiegészíti a játék hangeffektusait.

Befejezésül a Gastro Force-nak szeretnék hitelt adni, de egyszerűen nem megy. A fejlesztő első projektjeként erős energiával rendelkezik, de van benne néhány olyan részlet, amitől a játék kihagyhatatlan. Például egy retro címek stílusú FPS játék FOV-beállítása nagyon alacsony, vagy olyan hibákat követ el, amelyeket mára már rég elfelejtettek (például a játék kezdeti fegyverei, amelyek gyakorlatilag a szemét), ott van az ellenség mesterséges intelligenciája, és a harc Kicsit unalmasnak tűnik, a grafika szinte szemet gyönyörködtető, és ez a tény a pixelek mennyiségéről is felismerhető.

A zene úgy hangzik, mintha egy véletlenszerű jogdíjmentes csomagból származna, amelyet a Groupees oldalán találhat meg. Teljesen megértem, hogy a játékfejlesztés nem egyszerű, de láttam már olyan olcsóbb játékokat ebben a műfajban, mint a Carnal és a Zortch, hogy kevesebb erőfeszítéssel többet csináljanak, úgyhogy a jelenlegi áron csak sejtem, hogy az elvárásaim kicsit magasabbak voltak. Ha egy régi klasszikus FPS-re vágysz, mint a Doom és a Wolfstein, idegen témával, ez a te játékod. A játék egyszerű, és minden szakaszban új fegyvereket, ellenségeket és különböző felfedezéseket mutatunk be a szakaszokban.