Játék áttekintése Rising Dusk

A Rising Dusk egyike azoknak a méltó indie játékoknak, amelyek sok új ötletet használnak, és persze nagyon emlékeztet a régi Donkey Kong Countryra, mert grafikában és egyéb szempontok szerint nagyon hasonlít. A Rising Dusk egy akció-rejtvényjáték, amely a japán mitológia világában játszódik, egy egyszerű, gyökerekhez igazodó platformjáték azzal a hozzáadott bónuszával, hogy stratégiát kell készítenie, hogy hány érme van a kezében. Tervezze meg és ítélje meg, mikor vegyen be többet, vagy mikor kerülje el őket.

A játékkal töltött idő alatt egy zseniális, élénk és kalandos játéknak találtam, tele érdekes ötletekkel, amely egy nagy világtérképet használ, amely lehetővé teszi, hogy új szinteket és titkokat fedezzen fel, amelyek minden Fedezze fel a rejtett sarkokat és környéket. Minden szint különálló, saját zenével és helyérzékkel, valamint sok különböző mechanikával és szerkezeti beállítással rendelkezik. A világ lenyűgöző, különösen az összes érdekes karakter, akivel találkozik. Aki semmit sem tud a japán folklórról, annak ez a játék tiszta absztrakció. Bár sok pozitívuma van, mégis szenved olyan problémáktól és hiányosságoktól, hogy ha ezeket javítanák, akkor ezt a játékot gyöngyszemnek tartanám a független címek között.

A játék egy Tamako nevű kislány történetét meséli el, aki körbeutazza a világot, és véletlenül találkozik egy csomó démonnal a japán folklórból, és véletlenül belép a világukba, és ott ragad. Most különös feladatot kell végrehajtania, hogy megmeneküljön ebből a furcsa világból: kerülje az érméket! Egyedülálló szerelő, amely arra kényszerít, hogy minden ösztönével megküzdjön, hogy mindent megszerezzen. Rengeteg gyűjthető tárgy van, de tudsz ellenállni annak, hogy összegyűjtsd őket?

Például minden szinten vannak érmék, és ha van elég érméd, összetörhetsz dobozokat és más dolgokat, amelyek segíthetnek áttörni valamit, például egy falat, vagy akadályoznak ott, ahol szükséged lehet egy dobozra lépésként. Valójában a Rising Dusk játékmenete teljesen eltér a többi régi SNES platformer játéktól, amelyet eddig tapasztaltál.

Ha Tamako annyi érmét gyűjtött össze, ahány érmét helyeztek a platformra minden szinten, a platform eltűnik, ha ugrik. Ez egy meglehetősen kihívást jelentő játékmenethez vezet, amely meglehetősen megnyerő. Természetesen vannak bizonyos szintek, ahol annyi érmét kell összegyűjtened, amennyit csak tudsz, hogy továbbjuss. Időnként főnöki csatával is találkozhatsz, ami vizuálisan igazi csemege.

Véleményem szerint a játék egyik legnagyobb gyengesége a főnöki harc. Csak négy főnök van, és mindegyik nagyon gyenge. Megpróbálják a műfaj más címeiben megtalálható mechanikát beépíteni a harcba, de teljesen felforgatják, és egy meglehetősen langyos pillanatról pillanatra álharctá változtatják. Úgy tűnik, hogy a fejlesztő szó szerint nem tudott ihletett ötletekkel előállni a főnöki harcokhoz, és csak megtették, amit tudtak. A harcok valóban kevesebbek a vártnál, és csak kisebb nehézségeik vannak.

A játék másik problémája a történet hiánya. A játék nagy gondot fordít egy élénk és valósághű világ létrehozására, de a világ teljesen mentes a karakterektől vagy a történetektől. Inkább egy hatalmas elszalasztott lehetőségnek tűnik, és a játékosok nem tudják, mi motiválja a főszereplőt arra, amit csinálnak. Ennek az a vége, hogy a játékosnak fogalma sincs, miért tette azt, amit tett. Végig soha nem beszélnek semmiről, és nincs értelme annak, ami történik. Nincsenek beszélgetések érdekes és egzotikus népi karakterekkel egy szintről szintre bővülő fantáziavilágban. Két dolog, amit meg lehetett volna tenni, és sokat hozzátettek volna a világhoz és az általános tapasztalatokhoz, de nem sikerült.

Teljesen egyértelmű, hogy ennek a játéknak a művészeti stílusa a klasszikus és retro platformer címekből származik, amelyek sok yokai történeten és japán folklóron alapulnak, és igyekeztek a lehető legjobban megőrizni eredetiségét. Valójában a művészet, az animáció és a zene nagyszerű. Elképesztő, hogy mennyi részletet fektetnek bele az egyes karakterek tervezésébe, és milyen gördülékenyek az animációk. A zene teljesen fantasztikus, és nagyon magával ragadó szürreális atmoszférát kölcsönöz a játéknak, különösen, ha a látványvilággal és az összefüggő tématervvel kombináljuk. Más szóval, a zene tökéletesen illeszkedik a művészethez, és örökre az elmédben marad.

Összességében a Rising Dusk egy egyszerű, de szórakoztató platformer játék, amely új visszatérést jelent a klasszikus platformhoz, egyedi előfeltételekkel és stílussal. Művészi stílusa, animációja és fantasztikus filmzenéje jól kombinálható, hogy titokzatos légkört teremtsen. Kis árához képest remek ár-érték arány, különösen egy ilyen összetett és részletes élményhez. De sajnálatos, hogy a lebilincselő főnöki harcok és bármilyen narratíva hiánya ekkora lyukat hagy az élményben. Teljesen lesújtó egy olyan játék számára, amelyben annyi lehetőség rejlik, mint egy általános indie puzzle platformer, de nem tette meg a lépéseket a teljes siker érdekében. Élveztem a Rising Duskkal töltött időt, főleg azért, mert szerettem a látványvilágot és a nagyon jó zenét.