Játék áttekintése Long Gone Days

A Long Gone Days játék egy vizuális regény és egy szerepjáték kombinációja, melynek eseményei a jelenlegi korszakban játszódnak. Ez a játék egyike azon független játékoknak, amelyek története és játékmenete középpontjában a háború témáját választották, és eredetileg 2018-ban vásároltam meg az Early Access verzióját a Steamen. Most, majdnem öt évvel a végleges megjelenése után úgy döntöttem, hogy felülvizsgálom a saját Xbox konzolomon.

A Long Gone Days játék fő jellemzője, ami leginkább felkeltette a figyelmemet, az érdekes művészeti stílusa és érdekes történetkoncepciója volt, ami igazán csodálatra méltó. Bár ez a játék a történettéma miatt időnként nehéz és szomorú pillanatokat tartogat, mégis lenyűgöző élményt nyújt a jól hangolt és csiszolt játékmechanizmusnak köszönhetően, amely a háború témája és annak nagyon is valós hatása a világ különböző pontjain vizsgálja az embereket. méreteket és nagyon érdekesen foglalkozik vele.

A Long Gone Days egy nagyszerű narratíva-vezérelt RPG lenyűgöző történettel, jól kidolgozott világgal és nagyszerű karakterekkel. Be kell vallanom, hogy eleinte kicsit szkeptikus voltam, hogy a “katonai” narratívák nem az én dolgom. A játék azonban lenyűgöző élménynek bizonyult, amely messze túlmutat az emberek megölésén, és olyan karaktereket mutat be, akik nem csak emberek, hanem saját hibáikkal, tudatosságuk és döntéshozatali képességük hiányával. A játék fő vonzereje magukban a karakterekben, a művészeti stílusban és a történetben rejlik. Mindegyik jó minőségű és műalkotással rendelkezik. A játék története a valóságban gyökerezik, és a háborús és katonai témákat keserű és édes jegyekkel ötvözi. A játék úgy érzi, él a sok civil, akivel találkozhat.

Rourke-ként fogsz játszani, a „The Core” nevű titkos szervezet képzett mesterlövészeként. Megkapja első küldetését, és kimegy, hogy teljesítse a küldetést. De minél tovább tart a küldetés, annál ijesztőbb titkokat tár fel, ami miatt elhagyja a Magot. Követni fogod útja során, amint erkölcsi döntésekkel és nyelvi akadályokkal küszködik, miközben megpróbál kidolgozni egy tervet a The Core megállítására.

Útja során katonák, drónok és csőcselékek hordáival fog harcolni. Ennek érdekében testvéreket toboroz az országon belülről és kívülről, hogy segítségükkel megakadályozza a “The Core” szervezet céljainak előrehaladását. Lehet, hogy a történet nem mindenkit fog megszólítani, de aki katonai témával foglalkozik, annak örülhet.

Ami a játékmenetet illeti, a Long Gone Days inkább vizuális regény, néhány RPG elemmel a játékmenetbe beépítve, és úgy játszik, mint egy hagyományos RPG. Mivel vizuális regényről van szó, egyértelmű, hogy a döntései valóban számítanak, és a karakterek teljesen másképp bánhatnak veled a beszélgetésekre adott válaszai alapján. Még az is előfordul, hogy fordítót kell fogadnia, hogy a saját nemzetiségétől eltérő emberekkel beszélhessen.

A játék harca egyedülálló, és a csaták első személyben kerülnek bemutatásra. Harc közben bizonyos ellenségeknek más-más területeket kell megtámadniuk, amelyek eltérő statisztikájúak, és még bizonyos állapothatásokat is okozhatnak. Néhány ilyen pillanatban akár négy aktív tagot is irányíthatsz az ellenség ellen, és a nálad lévő fegyverrel az ellenség testének különböző részeit célozhatod meg.

Összességében ne számíts arra, hogy a Long Gone Days nehéz játék lesz. A csaták többsége könnyű, néhány nehezebb, de átlagosan a harc elég könnyű, és nincsenek különböző nehézségi beállítások. Ez továbbra is szórakoztató volt számomra, és a boss harcok többségét izgalmas volt újra játszani. Azt tapasztaltam, hogy a harci játékmenet, bár nem volt idegesítő vagy ilyesmi, nem igazán tett hozzá semmi érdekeset a játékhoz.

A készségeket az úgynevezett „morál” használja. Ha egy egységnek alacsony az “erkölcse”, akkor a statisztikái is csökkenni fognak. A morál növelhető, ha helyes döntéseket hozunk küldetések vagy harcok során. Kövess el egy hibát, és a párt morálja zuhanhat. Maga a játék művészeti stílusa vonzó és szórakoztató nézni. Valójában a játék pixelművészete egyszerre vonzó és egyedi. A portrék és állóképek gyönyörűen részletesek. A hangsávot illetően elmondhatjuk, hogy minden jól működik. De nincs benne semmi kiemelkedő, és most egy életre nem dúdolhatnék belőle egy dalt.

Megéri a Long Gone Days? Igen, persze! Összességében ez egy szép megjelenésű vizuális regény RPG elemekkel, hogy a dolgok érdekesek maradjanak, és szerettem a játékmenetet, a nagyszerű történetet, a gyönyörű művészeti stílust és a nagyszerű karaktereket. A játék története szórakoztató. Nagyon élveztem a grafikát, és jobban elmerültem a vártnál. Ezt mindenképpen ajánlom.