Játék áttekintése Doug’s Nightmare

Imádom a bullet hell műfajú játékokat, amelyeknek van egy aréna szerkezete, és olyan területre helyezik a Shamkát, ahol megküzdhetsz az ellenségekkel és a főnökökkel. Sajnos az elmúlt néhány évben nagyon korlátozott számban jelentek meg ilyen stílusú címek olyan konzolokra, mint az Xbox, és ez a probléma több szempontból is csalódást okoz. Általában az ilyen játékokban a történetnek nincs különösebb jelentése, sőt bizonyos esetekben új megközelítéseket alkalmaznak a játékmenetükben, amelyek többnyire csodálatra méltóak.

De nem így éreztem a Doug’s Nightmare kapcsán, mivel több olyan hibája és problémája van, ami miatt nem tudja teljes mértékben kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket. Ennek a játéknak azonban egyedi témája van, és a művészet nagyon eltérő, gyönyörű és érdekes. Ennek a pokolnak vannak ellenségei és főnökei, akiknek a nehézségi fokát is beállíthatja. Klasszikus pokollabda, de egészen más témával, mind történetét, mind karakterét tekintve.

Ahogy elkezdtem a játékot, egy nagyon okos megközelítésre bukkantam egy nagyon gyakori probléma megoldására azok számára, akik szorongásban és álmatlanságban szenvednek (és a mi társadalmunkban élnek), a játékmenet tervezési döntései olyan érzelmeket váltanak ki, amelyek szorosan kapcsolódnak a cselekményhez/témájához. játszma, meccs. Gyenge és nagyon jó harmónia a játék és aközött, amit közölni akar. Sajnos ennek a játéknak a története annyira homályos, hogy még a játékvilág magyarázataival is alig lehet megérteni a teljes tartalmát.

Más Bullet hell címekkel ellentétben, amelyek nem törődnek a történettel, a Doug’s Nightmare érdekes történetet tartalmaz. Egy Doug nevű banánként játszol, aki megpróbál egy jó éjszakai pihenést szerezni egy nehéz nap után. Ám amint elalszik, rémálomszerű lények kísértik, amelyek körülveszik álmát. Ezért hősünk elszántan küzd ezekkel a lényekkel, és folyamatosan küzd rémálmaival. Köztük van egy teljesen rohadt fekete banán is, amely a szorongás tökéletes megtestesítője, és a játék negatív karakterének tartják.

A Doug’s Nightmare egy ikergolyós pokol stílusú, felülről lefelé irányuló lövöldözős játék, ahol ütésszirupokat és egyéb fegyvereket használhatsz az ellenség megsemmisítésére. Doug alapértelmezés szerint ököllel van felszerelve, és minden irányban képes támadni. Mozgás közben is legyőzhetetlenné válhatnak, és különleges támadást hajthatnak végre, ha egy bár tele van. Ahogy haladsz a játékban, egy Kék pisztoly kerül a készletedbe, amely lehetőséget ad a közelharci és a mesterlövész fegyverek közötti váltásra.

Minden szint egy kazamataként működik, amelynek teljesítése rövid ideig tart. Az automatikus mentés minden egyes szoba kiürítése után megtörténik, így soha nem kell attól tartania, hogy a haladás elveszik. Itt nincsenek rejtvények, környezeti veszélyek vagy alfőnökök, sőt az ellenséges támadások hullámai is teljesen kiszámíthatók. Az egészségjelző sáv alatt egy szorongásjelző sáv található, amely lassan kimerül a csatában, de újra feltöltődik, amikor Doug eltávolít egy rémálmot vagy összegyűjt egy mackót. A másik problémám a tanulási görbe volt, meredeknek találom, de ez lehet az is, hogy nem ismerem az ilyen típusú játékokat. Eltartott egy ideig, míg elsajátítottam a játék vezérlőinek és mechanikájának finomabb pontjait.

A játék grafikája élénk és színes, látványos robbanásokkal és egyedi vonzerővel rendelkező vizuális effektusokkal. A látvány egy aranyos rajzfilmstílust használ, mind kézzel rajzolt, ami a gyerekkoromból származó szén- és tusrajzokra emlékeztet. Ez a sajátos művészeti stílus az, ami a játék végéig fenntartja az érdeklődést, amely szakszerűen illeszkedik a bemutatott színekhez és megvilágításhoz, és végigkíséri a játék hangnemét.

A művészet passzol a hangulathoz, csak az a probléma, hogy nehéz megmondani, mi az akadály, és mi a díszlet része (kivéve néhány láthatatlan tömböt, mint például egy szikla a második térképen, amely a felső lapkát is blokkolja, de úgy tűnik, „járható” út), a jobb megkülönböztetés mind a művészeti stílusban, mind néhány kiemelésben/határban segítene.

Ami a zenét illeti, elmondható, hogy nem túl kiemelkedőek, és olyan dalokat tartalmaznak, amelyeket valószínűleg csak rémálmaiban hall az ember. A legtöbb ilyen dal nagyon rövid, és emiatt nem találnak egységes állapotot. A hanghatások is nagyon gyengék. De az ellenség tervezése változatos és kreatív. Ha valamit el tudok mondani az Undev Games fejlesztő játékairól, az az, hogy személyiségükkel tűnnek ki.

Összességében a Doug’s Nightmare egy szórakoztató és gyönyörű, kihívásokkal teli élmény, igazán kézzel készített művészeti esztétikával, és nagyjából ennyit lehet mondani erről a játékról. A grafikán kívül semmi kiemelkedő ebben a játékban, és ha megfelelő kiindulópontot szeretne a bullet hell műfajba való bejutáshoz, azt javaslom, hogy próbálja ki ezt a játékot. Ez egy nagyon rövid játék, amelyet kevesebb, mint 5 óra alatt teljesíthetsz, és ezalatt nem kell különösebb kihívással szembenézned. A képernyőn megjelenő ellenségek száma soha nem túl sok, és még maguk a szakaszok sem különböznek nagyon egymástól.