Egy független játék sikerének okait vizsgálva nem kell arra figyelni, hogy a cím mennyire használta fel a mai fejlett elemeket. Mert néha a legkielégítőbb élmény akkor jön, ha figyelmen kívül hagyod az összes új dolgot, megtartod a régit, és továbbra is ragaszkodsz a korábbi játékok alapjaihoz. Ezek a leírások teljes mértékben vonatkoznak a Doguraira, egy kihívásokkal teli címre, kiváló vezérléssel, újrajátszhatósággal, érdekes ellenségekkel és a klasszikus Megaman sorozatra emlékeztető művészeti stílussal, és mindenképpen megér egy próbát.
A Doguraiban egy Bones nevű kutya szerepét vállalod, aki történetesen szamuráj is. Bemerészkedik a gépek által uralt disztópikus világba, melynek alkotója világuralomról álmodik. A történet hősének feladata, hogy megmentse barátját a gonosz robotoktól és a különféle főnököktől. Itt nincs nagy hangsúly a történetre, és a játék nem ad sok cselekményrészletet, és nincs is rá igazán szüksége. Természetesen a régi retro stílusú címekben is benne volt ez a funkció, hogy ahelyett, hogy hosszú jeleneteket használna a történet továbbfejlesztéséhez, itt-ott kis utalásokkal pótolhatja a hiányosságokat, és inkább meséljen, mint meséljen. Csinálj többet. Noha a játék nem sok történetmeséléssel rendelkezik, eleget kínál ahhoz, hogy némi kontextust adjon a világ történéseinek és a karakterekkel kapcsolatban, és ez egyáltalán nem rossz. A legerősebb szempont ezen a ponton számomra a karakterek közötti kapcsolat (amit el kell játszani, hogy megtudd).
A Dogurai játékmenete egyszerű, mégis mindent kínál, amire szüksége van – gyors harcot, jó ellenséges változatot és érdekes főnököket különböző mintákkal. Minden egyedinek tűnik, és ebben a játékban semmi sem áll a helyén. A legtöbb hagyományos ellenség csak kisebb akadályként vagy zavaró tényezőként létezik, de a főnökök elég kemények ahhoz, hogy a vereség mintájának megtanulása valóban csodálatra méltó. Szamurájként van egy kardod, amiből duplán ugorhatsz a földön, és csúszhatsz is. Az ellenségek legyőzése és a különféle akadályok átlépése mellett rejtett falak és különböző utak is lesznek, amelyek segítségével ellenőrizheti a jó befejezéshez szükséges egészség és titkos tippek mennyiségét.
Összesen nyolc szakaszt kell játszani, és az első szakasz után kiválasztható, hogy melyik szakaszban szerepeljen, majd további három szakasz következik. Bár rengeteg Mega Man utalás van ebben, valójában semmit sem nyersz azzal, ha minden szakaszban legyőzöd a robotmestereket és -főnököket, így a szakaszok teljesítésének sorrendje nem igazán számít ebben a játékban. A Dogurainak nincs hiánya érdekes szakaszokban, forgatókönyvekben és platformokban. A platformszerűbb, időzítésen alapuló pályáktól a leginkább a harcra (és a menő kerékpározásra) összpontosítókig minden új szakasz, amelyen belépsz, új érzést ad. A játszható karakterektől és az egyszerű ellenségektől a főnökökig minden cselekmény egyedi, érdekes, őszinte és jól jellemezhető.
Ami a művészeti stílust és a vizuális effektusokat illeti, teljesen egyértelmű, hogy ez a játék régi Game Boy konzolcímeket használ. Aggódtam, hogy a Game Boy játékokhoz való hűségre törekvő színkorlátozások miatt ez a játék kissé kudarcot vall a vizuális stílusban, és még némi zavart is okozhat. A játszható karakter jól illeszkedik a forgatókönyvbe, és a stílus is nagyon jól működik, semmi sem vész el a forgatókönyvben, és valóban meg lehet állapítani, hogy mi az összes környezeti részlet, mint a pipák, növények, ládák. A játékvezérlők is a régi retro játékokat idézik, és bizonyos esetekben nem reagálnak túlságosan. De mindenesetre nem okoz túl sok problémát, és néhány percnyi játék után megszokja őket.
A Dogurai méltó tisztelgés a 80-as és 90-es évek platformereinek, amelyek bár rövid a befejezési idő, igazi rejtett gyöngyszemként ragyognak az indie piacon. Ez egy nagyon gyors játékmenettel rendelkező cím a Megaman sorozat klasszikus verzióinak stílusában, és maga is sok klasszikus platformjátékhoz nyúl vissza. Ez a játék minden részében lenyűgöző, és az elejétől a végéig élvezni fogja, így még a nagy címekhez és az AAA-játékokhoz képest is a legmagasabb értékelést kapja. A Dogurai egy nagyszerű játék, és akkor is érdemes vele játszani, ha egy kicsit rajongó vagy.
Overall
-
Grafika - 8.5/10
8.5/10
-
Sztori - 8.5/10
8.5/10
-
Zene - 9/10
9/10
-
Játékmenet - 9/10
9/10