Játék áttekintése The Crown of Wu

A Crown of Wu egy független cím, amely visszavezet minket a kalandjátékok eredetéhez, az akciót, a puzzle-t és a platformjátékot ötvözi, egy vizuális átfedéssel, amely kiemeli az esztétikai környezetet, és folyamatosan különféle kihívásokat kínál. Rejtvények, amelyek gondolkodásra késztetnek és forduljanak, hogy olyan eszközöket, elemeket és műveleteket találjanak, amelyek lehetővé teszik ezek megoldását, platformokat, ahol módosítania kell az ugrás módját, ha nem akar az ürességbe esni. És csaták, amelyek bonyolultak lehetnek első. De amint megszokja a játéktechnikát, stratégiai kihívássá válik, különösen a főnökök számára.

A játéknak azonban sok problémája van, és a fő ok a koncepciók összetettségéhez kapcsolódik, amelyet egy kis fejlesztőcsapat, például a Red Mountain Consulting nem érthetett. Például a platform kiábrándítóan befejezetlennek tűnik, és a főszereplő dizájnját alaposan át kell alakítani, hogy gazdag történelmi történetet meséljen el.

Ahogy mondtam, a The Crown of Wu keményen igyekszik belefoglalni a soulslike sorozat néhány híres mechanikáját a játékmenetébe, de ez nem sikerül. A valóság az, hogy a Dark Souls által ihletett epikus 3D-s akciójáték létrehozására tett kísérlet néhány Legend of Zelda stílusú kazamatával kudarcot vallott, és a végtermék közepes, sőt gyenge címnek számít, amit nem érdemes játszani.

A játék történetét a 16. századi kínai Journey to the West című regény ihlette, ahol Sun Wukongként játszol, és egyedül harcolsz Wu koronájának visszaszerzéséért. Ily módon összetett rejtvényeket kell legyőznie, át kell haladnia a kedvezőtlen környezeteken, és meg kell semmisítenie a szörnyű főnököket. A játék narratívája fontos történelmi eseményekből származik, amelyek végül egy gazdag cselekmény kialakulásához vezettek.

A játékmenet mechanikája a Soulslike sorozat fő elemeiből származik, amelyek természetesen nem hibátlanok, és lehetett volna jobban is fejleszteni. De a rejtvények kiváló és intelligens kialakítása nagymértékben megoldja ezeket a problémákat és hiányosságokat. Ahogy haladsz a játékban, egyre több erőt kapsz a föld, a víz, a szél és a tűz elemeitől. Ezeket az elemeket rejtvényekben és csatákban egyaránt használhatod. Sajnos a játék csatái nem túl kielégítőek, és úgy tűnik, hogy ezek a souls sorozat hiányos másolatai. De ehelyett a rejtvények kiváló kialakítása kompenzálja a hiányosságokat.

Ezek az elemi erők a kristályok feltöréséből származó energiát használják fel. Ezt az teszi érdekessé, hogy sosem fogynak el, ugyanis a kristályok egy idő után visszanőnek. Ez azt is jelenti, hogy bármikor kezelheti magát, amikor csak kedve tartja. A játék ez ellen próbál küzdeni lassú gyógyulású animációkkal, amelyek sebezhetővé tesznek, és olyan részekkel, amelyek tiltják az erők használatát, de a visszaélés lehetősége továbbra is fennáll.

Harc közben nagyon óvatosnak kell lenned az ellenséges támadási mintákkal kapcsolatban, és ha egyszerre több ellenség van, mérlegelned kell, melyik ellenséget részesíted előnyben. Megtapasztaltam egy kissé hirtelen nehézségi csúcsot bizonyos harcokban, de megvan a maga tanulási görbéje és különleges képességei, amelyek lassan feloldódnak a közelharcok befejezéséhez. Viszont az ilyen típusú játékokban általában értékelem a rejtvényeket, és itt is meglepődtem, amikor megláttam őket. Szerintem ügyesen vannak megtervezve, és valószínűleg a kedvenc részem. Az is tetszett, ahogy beépültek a jelenetbe.

A The Crown of Wu játék egyik fő problémája a platformozáshoz kapcsolódik, amely nagyon gyenge teljesítményt nyújt. A platformozás is furcsán problematikus, soha nem fejlődik túl a lapos lebegő paneleken, amelyek néha eltűnnek. Nincsenek falak, ahol ugrálnának, és nincsenek akrobatikus mozdulatok a platformokon.

Vizuálisan, bár a textúrák viszonylag alacsonyak a részletekben, az általános művészeti stílus jól megtervezett, és jól illeszkedik a játék történettémájához. A játék világalkotása a lehető legnagyobb mértékben elfogadható kialakítású, és a legtöbb esetben felkelti a közönség figyelmét. De a hangeffektusok nem jók, és a legrosszabb esetben olyan érzés, mintha egyáltalán nincsenek meg. Ez a fakó hangzásvilág ellentétben áll a kínai cyberpunk fantasy beállítással, amelyre a játék készül.

Összességében a The Crown of Wu-val kapcsolatos élményem nagyon szórakoztató volt, élveztem a rejtvényeket és a küzdelmeket is, különösen a Bosses ellen. Bár a platformos részekkel vannak gondok, ez nagyon érdekes, mert arra kényszeríti az embert, hogy jobban odafigyeljen a kezelőszervekre. Az az igazság, hogy régóta nem voltam ennyire összezavarodva, amikor egy játékban cselekszem. Imádtam a játék történetét, a történelem magyarázatának mindkét módja jól sikerült és igaz, hogy még optimalizálásra szorul, de szerintem a gyengeségei nem árnyékolják be az erősségeit.

A csata elsőre kissé nehézkesnek tűnhet magas nehézségi fokon, de ha egyszer rászoktál, az egy robbanás! Könnyedén sikerül legyőznöm az ellenségeket, kivéve a végső főnököket, amelyek kielégítő kihívást jelentenek. Ennek eredményeként a játék tudja, hogyan kell próbára tenni téged különböző helyzetekben, de az igazság az, hogy szórakoztató, ha sikerül legyőzni mindegyiket, és előrelépni.