Játék áttekintése Zooparasite

A Zooparasite egy igazán rövid és szórakoztató játék, amely mély, sötét csatornák felfedezésére és a gonosz elleni harcra hív. Ne hagyd, hogy a reklámok és a látványvilág megtévesszen, mert ellentétben azzal, amit gondolnál, ez egy nagyszerű horrorjáték, ami rengeteg szórakozást hozhat. Még ha szereted is a horror műfaját, és élvezed a hangulatos, vérforraló játékokat, azt javaslom, hogy ne vedd meg a Zooparasite-ot, és ne is gondolj rá. Mert ez a projekt a horror műfajának szégyene, amelyet a Mascot Bro Studio fejlesztő készített, és a Ratalaika Games hozott el konzolokra.

Az alapötlet, az előzetes és a képernyőképek alapján a Zooparasite egy teljesen elfogadható indie horrorjátéknak tűnhet: sötét csatornák, óriási gonosz szörnyek – emberek és rovarok/pókok keveréke. A játék nem tűnik díjakért küzdőnek, de van benne néhány érdekes pillanat. Nem – ez mindegyikre a válasz. Ha a mechanikát és a részleteket finomították volna, a játék “elviselhető” lett volna.

Szinte nincs cselekmény. Átveszed az irányítást egy nyomozó felett, akit a város alatti mérgező csatornákba küldenek, hogy nyolc veszélyes vegyszerrel teli tartályt találj, amelyek a helyi állatvilágot rémisztő szörnyetegekké változtatták. Útközben néhány olyan jegyzetre bukkansz, amelyek nem igazán magyaráznak meg semmit, a végén pedig egy nyilvánvaló “csavar” érkezik – és ennyi. Nincs mélység, nincsenek érdekes részletek. Annyira rosszul van elkészítve, hogy még a rádióbeszélgetésekhez sincsenek feliratok: vagy hallás után érted az angolt, vagy… elmész máshova.

De a Zooparasite játékmenete nagyon idegesítő. A fejlesztők ellustultak, és a szokásos “gyűjts össze X számú tárgyat egy labirintusban mentés vagy történet nélkül” elvvel folytatták. A történet lényege a következő: barangolj egy komor, sötét és kellemetlen helyen, tárgyakat gyűjtve. Találd meg mind a nyolc tárgyat, és végül eléred a kijáratot, és hirtelen pörögnek a stáblista. Ha útközben meghalsz, újra kell kezdened.

Az ilyen játékok néha működnek, ha feszültséget és sötét hangulatot tudnak teremteni egy szokatlan zenével. Itt nem ez a helyzet. A szörnyek lassúak és agyatlanok: falakba vagy egymásba ragadnak. Az egyetlen módja a halálnak, ha elfogy az állóképességed (igen, van belőle), egyenesen egy szörny karmai közé esel, és nem tudsz gyorsan elmenekülni.

Nem is akarok az ellenségekről beszélni: egyáltalán nem ijesztőek, sőt, sajnálom is az ijesztő jeleneteket. A Zooparasite egy hirtelen ugrással megijeszt. Elsétálsz, és “Bú!”: “Ijesztő” arcok jelennek meg az arcod előtt két másodpercre hangos hanggal… majd eltűnnek. Elsőre megjátszhatod, de aztán a játék egyszerűen egy bizonyos gyakorisággal végzi ezt a mozgást. Még vicces is volt: sétáltam valahol, újra hallottam a “Bú!”-ot magam mögött, hallottam a hangot, de lemaradtam a pillanatról.

Sajnos nincsenek igazán ijesztő jelenetek, és a történet sem túl jól kidolgozott. Nem is fogok beszélni a szörnyek üldözéséről ebben a játékban, mert még akkor sincs semmi ijesztő. Csak egy sötétebb hangulat nem tesz jó horrorjátékot; ennél többről van szó. Egyébként kevesebb mint fél óra alatt befejeztem a játékot, és nem siettem, sőt, néhol lassú voltam. Ha tapasztalt “spirális folyosó” játékos vagy, tíz perc alatt is befejezheted. Tudom, hogy vannak rajongói az ilyen típusú kalandjátékoknak.

Bár a Zooparasite összkoncepciója nagyszerű, a hangulata is sikeresen sötét és koszos. A szörnydizájnok is nagyszerűek. A lények azonban úgy tűnik, hogy folyamatosan egymásba ütköznek, és teljesen elzárják az egész folyosókat. A játék során azt is észrevettem, hogy a lények nagyon szeretnek a térkép jobb felső sarkában járőrözni, és szinte lehetetlen felfedezni anélkül, hogy 2 másodpercenként el ne szaladnál.

Tetszik a kisebb rovarok, például a bogarak mechanikája is, ahol ha megérinted a nagyobb lényeket, azok értesítik őket a tartózkodási helyedről. Sajnos úgy éreztem, hogy ezt a mechanikát nem használták ki eléggé, és kevés bogarat lehetett látni, talán többet is lehetne hozzáadni, és talán még egy kis változatosságot is a kisebb rovarok terén?

Végső soron a Zooparasite egy agyatlan, gyors tempójú és ostoba horrorjáték, amelynek előzetese és látványvilága megtéveszti az embert: legalább némi működőképes játékmenetre számít, de amit kap, az egy agyatlan “gyűjts össze X számú tárgyat” játék agyatlan szörnyekkel, akiktől rosszul érzed magad. Nincs cselekmény, nincs hangulat, nincsenek ijesztő jelenetek, a hirtelen ijesztő jelenetek egy dolog (és még az is idegesítő), a játék ára pedig túl magas az ilyen “kreativitáshoz” képest.

Kihagyhatod a játékot, és vannak jobb horrorprojektek is, amelyekbe tényleg érdemes időt fektetni. Értéktelen hirtelen ijesztő jelenetek, hangos zene és a megfelelő hangulat hiánya. Alapvetően csak elmenekülsz a szörnyek elől támadások nélkül. Összességében az “unalmas” elég pontos leírása ennek a játéknak.