Játék áttekintése Tomb Raider: Definitive Edition

A Tomb Raiderrel nem játékokon, hanem filmeken keresztül találkoztam először. Gyerekként olyan filmeket néztem, amelyekben Angelina Jolie alakította Lara Croftot. Akkoriban még nem tudtam, hogy ezek a filmek egy videojáték-sorozaton alapulnak. Csak a 2013-as remake megjelenése után jöttem rá, hogy a Tomb Raider valójában egy játék. Ezért voltam nagyon izgatott, amikor megtudtam, hogy a játék végleges változata 2025. november 18-án jelenik meg Nintendo Switchre.

A Tomb Raider: Definitive Edition először hozza el Nintendo platformokra a nagy sikerű 2013-as Tomb Raider játék felújított változatát, amely a kiadó szerint továbbfejlesztett grafikát, további irányítási funkciókat, az összes korábban megjelent DLC-t, online többjátékos módot akár nyolc játékos számára és még sok mást tartalmaz majd. Már játszottam az eredeti játékkal PC-n, és izgatottan várom, hogy újra játszhassam mindkét Nintendo Switch verzión.

Több mint egy évtizeddel később, a játék újrajátszása továbbra is mutatja a tartós vonzerejét. Bár akció-kaland címként még mindig vannak feltűnő hibái és éretlenségei, a Tomb Raider sorozat újraindításaként betöltött szerepe továbbra is dicséretes. Sok játékost meglepett, köztük engem is, 2013-ban.

A Tomb Raider levetkőzteti Lara Croft teflon szuperhős imázsát, hogy felfedje az alatta rejlő embert. Egy elsőéves régész végzősként játszol, akinek a hajója elsüllyedt Yamatai szigetén. A történet azonnal beindul; nem a világot mented meg, hanem dideregsz, vérzel, és próbálod túlélni az éjszakát. Valódi narratív töltés van abban, ahogy Lara először kényszeríti magát szarvasvadászatra vagy élet kioltására. Ez egy sötétebb, nyersebb kép, amely képes arra, hogy a személyről is törődj, ne csak a poligonok számáról.

A játékmenet ezt a frusztrációt kifinomult mechanikával támasztja alá. Ozzy elsősorban pályaalapú struktúrát követ, és új térképterületeket old fel a történet előrehaladtával. Bár lehetővé teszi a játékosok számára, hogy szabadon visszatérjenek és felfedezzék a korábban feloldott területeket, lényegében lineáris színpaddizájn marad. Ahogy a történet halad előre, a játékosok folyamatosan új felszereléseket és fegyvereket szereznek, és ezeket az eszközöket használják korábban elérhetetlen területek elérésére – ez egy erős tervezési megközelítés, amely hatékonyan fenntartja a frissességet és az izgalmat.

A Tomb Raider: Definitive Edition harcrendszere meglehetősen durva és kielégítő, egy rögtönzött íjat és mászóbaltát részesít előnyben a kettős pisztolyokkal szemben. Zökkenőmentesen válthatunk a sárban zajló lopakodó összecsapások és az őrült, fedezékben zajló lövöldözés között. A navigáció ugyanilyen gördülékeny, felszerelésfejlesztésekkel új utakat nyithatunk meg egy „Metroidvania-lite” struktúrában.

A játék fő része azonban, ami különösen tetszik, az az, hogy nem csak egyetlen módon lehet mindent megcsinálni. Néha lopakodhatunk, és megpróbálhatunk észrevétlenül settenkedni, vagy kiiktathatjuk az őröket, mielőtt megszólal a sziréna. Sokféleképpen lehet végigjutni a pályákon. És bár a harcrendszer többnyire ismétlődő volt, új ellenségek jelentek meg a játék előrehaladtával, ami egy kicsit nehezebbé tette a játékot, bár nem sokkal.

A játék menete valóban lélegzetelállító, ritkán ad egy pillanatnyi pihenést. A lineáris történet hatalmas tájakon – összeomló barlangokon, égő falvakon és viharvert sziklákon – kalauzol végig, amelyek vetekednek Hollywood legjobbjaival. A káosz közepette a félig nyitott „központ” területek lélegzetvételnyi teret biztosítanak tárgyak gyűjtésére és felszerelés fejlesztésére. Bár az opcionális „Kihívás sírok” kissé túl egyszerűek a franchise-veteránok számára, kellemes elterelést kínálnak a fő útvonal intenzitásától. A játék tiszteletben tartja az idődet azzal, hogy lecsupaszítja a részleteket; itt szinte semmi felesleges nincs.

A kezelőszervek tekintetében a Definitive Edition kevés opcióval rendelkezik, és a Switch giroszkópjának korlátozott használata kiábrándító. A giroszkóp kezelőszervei csak opcióként jelennek meg, de úgy tűnik, hogy csak bizonyos menüket mozgatnak, nem pedig a célkeresztet fegyverrel vagy íjjal. Remélhetőleg egy jövőbeli frissítésben valódi mozgásvezérlés is megvalósul.

Ami a grafikát illeti, bár ez a Tomb Raider kétségtelenül régebbi, mint amit modernnek neveznénk, mégis úgy találtam, hogy jól kezeli az árnyékolókat és a világ magával ragadóvá tételét. És bár a textúrák, a normál pályák és a hajfizika talán nem a legjobbak, amiket valaha láttam, ettől függetlenül elég jók. Az időjárási effektek és a folyó víz fokozzák az immerziót, a hangdizájn pedig kiváló.