Játék áttekintése Rogue Waters

A Rogue Waters egy roguelite játék körökre osztott harcokkal, amelyek egy kalózvilágban játszódnak. Az Ice Code Games fejlesztő által fejlesztett játékot eredetileg 2024-ben jelentette meg PC-re a Tripwire Presents kiadó, most pedig egy évvel később már a következő generációs konzolokra is eljutott.

A roguelite elemek és a körökre osztott taktikák nagyszerű keveréke, és ez egyértelműen egy olyan stúdió szerelmi munkája, amely szívesen kombinálja ezeket az elemeket. Ha igazán szélhámos élményt keresel, újra és újra eljátszhatod, és minden alkalommal másképp érzed magad, mint előzőleg, és egyszerűen elég változatosság van itt ahhoz, hogy másodszor is más élményben legyen részed.

Különben is, úgy játszol, mint egy “Cutter”, Blackbone jobbkeze (a kalóz vezető). Egy kaland során, amelyben olyan tárgyakat keresel, amelyeket Blackbone keresett, kapitányod átkozott és elárul. A játék többi részében pedig többé-kevésbé te és a legénységed megpróbálják elpusztítani a Blackbone Empire-t bosszúból. Természetesen az út során sok olyan dolog történik, ami megváltoztatja a nézőpontját arról, hogy valójában minek kell történnie.

Az előadás alatti eseményeket több oldalas írás (könyv) kísérheti. Nagyon tetszett az írás és a szinkronjáték. Néha az események során eldöntheti, hogy mit tegyen (például a három lehetőség egyike). Élveztem, de néhány ponton túl sok volt számomra a szöveg, mert alig vártam a küzdelmet.

Úgy gondolom, hogy Rogue Waters többé-kevésbé a sikeres Hard West II utódja, amelyben “Cutter” kapitányt és legénységét végigvezeti az ellenségekkel és tengeri szörnyekkel teli világon, miközben mindig zsákmányt és fejlesztést keres hajója és legénysége számára. Az egyik szemedben egy izzó zöld kristály – valójában egy Shiv nevű tengeristennő, aki beszélni tud veled. Azonban rajtad kívül senki sem hallhatja. Akárcsak neked, neki is válogatnia kell egykori főnököddel, Blackbone kapitánnyal, és ahogy a cikk elején mondtam, a te célod a legyőzhetetlennek tűnő Blackbone kapitány legyőzése.

Az elején négy nehézségi szint közül választhatod ki, milyen gyorsan akarsz meghalni. Mert ez a játék nem megy halál nélkül és amúgy is egy roguelit. Harcolod az utat, meghalsz a csatában, és meghalsz. Mindazonáltal, akárcsak a legénységed, te is lényegében halhatatlan vagy, és kezdd elölről a játékot – bár a korábbi játékokhoz képest javult. Használja az összegyűjtött pénzt a legénység és a hajó fejlesztésére.

A Rogue Waters legfontosabb játékmechanikája a körökre osztott harc. Ahogy kell, a csaták kiadós csaták kalózkardokkal és fegyverekkel. A döntő közelharcokat azonban általában birkózócsatákkal vívják. Csak menj közel az ellenséges hajóhoz (vagy kastélyhoz), és biztosíts ellenfeleidnek egy széles kikötőhelyet.

Általában három hajóharc következik, mielőtt felszállhat az ellenséges hajóra, és megkezdődik a döntő közelharc. Kilőheted az ellenséges hajó ágyúit, vagy közvetlenül az ellenség legénységét célozhatod meg, ami sokkal könnyebbé teszi a későbbi közelharcot. Vagy megpróbálhatsz kiküszöbölni bizonyos előrelépéseket, amelyek segítenek ellenfelednek a következő csatában. Azonban általában nem tudsz mindent elpusztítani – részben azért, mert az ellenség vissza fog lőni, és te is veszteségeket szenvedsz.

Ha úgy döntesz, hogy kalóz leszel, három különböző küldetés közül választhatsz. Az egyik egy történet küldetés lesz, a másik kettő pedig kizárólag arra szolgál, hogy pénzt keressen, hogy visszavigye a központba, így frissítheti a tárgyakat, és tapasztalatot szerezhet a vágó- és kalózcsapata fejlesztése során. A futás során szerzett labdákat, modokat, speciális felszereléseket és aranyat a központba való visszatéréskor frissített pénznemre váltják át. És nem jár büntetés a küldetés közbeni halálért. Minden, amit addig talált, megőrződik, és frissített pénznemre váltja át. Miután befejezte a történetet, feloldja a végtelen módot, amelyet a fennmaradó eredmények törlésére használhat, ha érdekel.

A grafika és a hang egyaránt jól sikerült, kicsit rajzfilmszerű megjelenésű/érzésű, és összességében nagyon kellemes. A párbeszéd és a szinkronjáték jól sikerült, és egyenesen nevetséges. Ez valóban a kalózhumor felé hajlik (néha). Sajnos, bár a történetpárbeszéd mindig egyedi, más párbeszédláncok meglehetősen gyakran ismétlődnek.