Játék áttekintése OFF

Az elmúlt 20 év egyik legbefolyásosabb szerepjátéka, az OFF végre megjelenik Nintendo Switchre és PC-re. Először is, ez nem az eredeti OFF. Ez a 2008-as eredeti felújított változata, amelyet eredetileg egy régi szerepjáték-készítőnek készítettek, és nem csak egy véletlenszerű játék, hanem egy kultikus klasszikus, és nagyon jó okkal. Alapvetően egy fantasztikus remake, amely valóban igazságot szolgáltat az eredetinek.

Az OFF egy szürreális, körökre osztott JRPG, a játékok egyik legszokatlanabb helyszínével és környezetével, és közel sem olyan abszurd és nevetséges, mint a Cruelty Squad vagy a Gorn. Szinte teljes egészében esztétikai élményként megalkotott OFF a szürreális világépítést, a furcsa karaktereket és a kétértelmű párbeszédeket ötvözi, hogy egyedi szerepjáték-élményt nyújtson. Ez az első találkozásom ezzel a játékkal, de valószínűleg játszottam már más, általa inspirált játékokkal is, és azt hiszem, látom a hatását.

A mítoszkezeléstől kezdve a szándékosan homályos történetmesélésig az OFF nagyon egyedi megközelítéssel rendelkezik a JRPG-khez. Bizonyos értelemben úttörő volt, mielőtt Toby Fox az UNDERTALE és a DELTARUNE segítségével közvetlenebb képet alkotott a videojátékokról, míg az OFF sokkal nyitottabb abban, ahogyan a dolgokat értelmezi. A látszólag független, de nagyon céltudatos narratívától kezdve egészen a játszható karakter és a körülötte lévő játékvilág kezeléséig mindenképpen sokat kínál.

Az eredetihez hasonlóan az OFF is egy fantasztikus, sötét és szürreális indie RPG, amely szeret beleolvadni a világképedbe. Egy játék, ahol egy haldokló világ vár rád, hogy elérd a célodat. A történet egy álomszerű ipari világban játszódik, és mi – akiknek a nevét megemlítik – irányítjuk egy Batter nevű karakter cselekedeteit.

A világ szellemektől való megtisztítása jól irányzott baseballütő-ütésekkel a modus operandi-ja. Sajnos a meglátogatott világ és annak területei tele vannak ellenséges szellemekkel, amelyek kínozzák az embereket, és megakadályozzák őket bizonyos dolgok megtételében. A történet elején a fő narrátor egy Bíró nevű lény, egy furcsa mosollyal és rejtéllyel teli fekete macska. Ő vezet, megmutatja az utakat és a célokat.

Rendkívül egyedi esztétikájának köszönhetően egyszerűsége sokkal kevésbé ijesztővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy ez csak egy kis ingyenes RPGmaker játék, amely a 2010-es években jelent meg. A kezdeti könnyű nehézség sem volt probléma, tekintve, hogy a játék vonzerejét sosem a mély harcrendszer adta, hanem inkább az a furcsa utazás, amelyet az egyes pályák teljesítése során tettünk, és a homályos felfedezések, amelyeket az információhiányból leszűrhettünk.

Ami az eredeti játékot naggyá tette, az az, hogy mennyi mindent felfedezhettünk ezzel a homályos kis gyöngyszemmel, egy Mortis Ghosttal, amely évekkel ezelőtt kiszivárgott az internetre. Szerencsére ezt a remake-et egy sokkal nagyobb csapattal készítették, és úgy tűnik, ez egy lépés volt afelé, hogy egy teljesen megvalósított verziót készítsünk, amelyet mindenki élvezhet. Konzol verziók, hivatalos fordítás, jelentősen továbbfejlesztett harcrendszer, új tartalom, jobb felhasználói felület, ebben a remake-ben szinte minden megtalálható volt.

Az OFF játékmenete néha arra kényszerít, hogy a megszokottól eltérően gondolkodj. A játékfájlokban írt fájl beolvasását igénylő rejtvényt ügyesen lecserélték egy másik metainterakciós formára, és ami az akciót illeti, a régi harcrendszert (amely az eredeti RPG Maker 2003 harci mintáját használta) „támadás-védelem-érdem-tárgy” sprite-okra cserélték, amelyek sokkal jobban integrálódtak a játékba, és a kritikus találatok új harci dinamikaként kerültek be.

A kritikus találatok működése az egyik kedvencem. Amikor egy karakter kritikus találatot kap, az ATB sávja gyorsabban töltődik fel, és a következő fázisban végrehajtott akciói javulnak. A támadások több sebzést okoznak, többet gyógyítanak, és még az ellenséges szkennelések is több információt nyújtanak.

A grafika gyönyörű, kusza, de ikonikus vázlatstílussal, a grafika pedig szép és egyszerű. A játék egyetlen nagyobb problémája nyilvánvaló az eredeti játék minden rajongója számára: Alias ​​​​Conrad Coldwood nem kölcsönözte a filmzenéjét a remake-hez. Vannak, akiket felháborított, hogy nem tért vissza ehhez a remake-hez, és továbbra is úgy érzik, hogy az új filmzene, kiváló minősége ellenére, nem olyan jó, mint az eredeti Alias. És igazság szerint én is így érzek. A remake filmzenéje elég jó, de az elkerülhetetlen tény az, hogy a teljes filmzene úgy hangzik, mintha egy olyan embercsoporttól származna, akiket az Alias ​​ihletett, ami miatt a dalok kicsit másképp érződnek.

Az eredeti Alias ​​​​zene a zavaró, idegen és nyugtalanító hangok egyedi keverékeként hangzik, amelyek mégis zenének érződnek, köszönhetően annak a tehetségének, hogy ezeket a nevetségesen furcsa ritmusokat filmzenékké alakítja. Az új csapat olyan zenét készít, amely “túlságosan is zenének” érződik. Az Alias ​​​​zenéje kissé szétesettnek és összefüggéstelennek érződött, de mégis egységes vízióval rendelkezett. De ne hagyd, hogy ez eltántorítson attól, hogy ezt a verziót játsszátok.