Játék áttekintése Lost Castle 2

A Lost Castle 2 egy 2D-s roguelite verekedős játék, amely sikeresen betölti az olyan játékok által hagyott űrt, mint a Castle Crashers. Hatalmas előrelépés az elődjéhez képest, és meglepő módon végtelenül jobb, mint az első. Az eredeti játék azonban majdnem 10 éves, szóval legyünk igazságosak, és kerüljük a túlzásokat. Valaki, aki sokat játszott a Lost Castle 1-gyel, magabiztosan állíthatom, hogy a fejlesztők sokat tanultak, és úgy tűnt, tényleg meghallgatták a rajongókat a sok változtatással kapcsolatban, ami végül minden idők egyik kedvenc indie játékává vált.

A Lost Castle 2 az egyik legjobb roguelite, amit valaha játszottam. Gondolj a Castle Crashersre, de jobb harcrendszerrel és struktúrával. Nem vagy korlátozva egyetlen adott fegyverre sem, de lehet, hogy az egyiket jobban szereted a másiknál, és ennek a játéknak az ereje a kísérletezésből fakad. Beleszerettem, amikor hónapokkal ezelőtt kipróbáltam a demót, de örülök, hogy ilyen sokáig vártam a játékkal, mert kapott még néhány frissítést, amelyek stabilabbá tették a játékot, és további tartalmakat adtak hozzá.

A Lost Castle 2 az egyik legjobb roguelite, amit valaha játszottam. Gondolj a Castle Crashersre, de jobb harcrendszerrel és struktúrával. Nem vagy korlátozva egyetlen adott fegyverre sem, de lehet, hogy az egyiket jobban szereted a másiknál, és a játék ereje a kísérletezésből fakad. Beleszerettem, amikor hónapokkal ezelőtt kipróbáltam a demót, de örülök, hogy ilyen sokáig vártam a játékkal, mert kapott még néhány frissítést, amelyek stabilabbá tették a játékot, és további tartalmakat adtak hozzá.

A játékmenet erős, sokféle fegyverrel, és a fent említett fegyverek mindegyikének egyedi apró mozdulatai vannak, amelyek nagyban megváltoztatják a játékstílust bizonyos fegyverekkel. Valójában minden fegyvernek megvannak a saját egyedi képességei, amelyek érdekesebbé teszik őket, arra késztetnek, hogy több fegyvert is vásárolj, és fokozzák az érdeklődésedet a fegyver tartalma iránt.

A játék rengeteg tárgyat dob ​​rád bőséges tempóban, így még ha egy sor rossz vagy jelentéktelen döntést is hozol, a következő csak néhány percnyire van. A boltokban széles választékban találhatók újratekerések is, amelyek nem túl drágák. Ez a folyamatos zsákmányáramlás és a boltokban található értelmes választási lehetőségek a legtöbb pályát szórakoztatóvá és megnyerhetővé teszik, de nem annyira, hogy mindig kikényszeríts egy adott összeállítást, és omega játékossá válj.

A kooperatív aspektus fantasztikus a csapatos erőforrás-kezelési megközelítéssel, ami tapasztalatom szerint a partneremmel a pályák túlnyomó többségében meglehetősen közel érezte magát a hatalomban. Minden játékos megkapja a saját zsákmányát (és opcionális fegyverkészlet-szűrőket, mint például a Dead Cells egyéni mód), és ezek nagy részét szabadon megoszthatod a pályák bármely pontján.

Tehát, ha neked vagy egy barátodnak van egy építési ötlete, ami nem áll össze, vagy elmarad a teljesítménygörbétől, könnyen cserélhettek felszerelést, vagy tárgyakat/újravásárlásokat végezhettek egymásnak, hogy pótoljátok az építések gyenge pontjait. Emiatt, a fent említett bőséges zsákmányáramlással együtt, a játék ügyesen lekicsinyli az irigység/bűntudat dinamikáját, ahol az egyik ember hihetetlenül erőssé válik, míg a kevésbé szerencsések a sarokban duzzognak és megtámadják őket.

Ami a hibákat illeti, azok nem igazán jelentős hibák, inkább apróbb bosszúságok. A játékmenet már most is jó, de a vezérlés sok egyedi gombot igényel, ami miatt jobban illik egy kontrollerhez, mint egy billentyűzethez. Idővel elkezded kitalálni, mi történik, és megszokod a mechanikát, de a tanulási görbe meredek. Sokat kell tanulni, sok mechanika, sok kombináció és sok gombnyomás.

A grafika a rajzfilm és a 2,5D keveréke, ami manapság népszerű stílus. A játék azonban vizuális zajtól szenved – túl sok vizuális elem van a képernyőn, túl sok minden történik egyszerre, és sok pillanatban teljes káosz uralkodik. Elveszíted az irányítást a karaktered felett, úgy rohangálsz, mint egy levágott fejű csirke, megütnek, és elveszíted az életerődet anélkül, hogy észrevennéd, mi történik.

A filmzene általános, de jól illik a játékhoz. Úgy tűnik, nagy részét az első játékból újrahasznosították, mivel ugyanaz az érzése. Az angol fordítás helyenként kissé érthetetlen, de nem annyira, hogy igazán rontsa az élményt.

Végső soron a Lost Castle 2 mindent tartalmaz, aminek egy 2D-s roguelike-nak lennie kell; gyönyörű grafika, fegyverek és öltözékek, amelyek teljesen megváltoztatják a megjelenésüket, amikor felszerelkezünk. A fegyverdizájnok nagyon jók, és több játékstílust is lehetővé tesznek. Minden menet után módosíthatod a fegyveropciókat, a tábor fejlesztésén kívül, és végül, de nem utolsósorban a mozgás és az irányítás gördülékeny.

A játék korántsem tökéletes, de betartja az ígéretét: egy szórakoztató, de klisés roguelike verekedős játék. Őszintén szólva semmire sem panaszkodhatom ezzel a játékkal kapcsolatban, kivéve, hogy bárcsak több lenne benne. De összességében mindenkinek nagyon ajánlom, főleg, ha barátokkal játszotok. Az ilyen projektek megérdemlik a támogatásunkat, sokkal jobban, mint manapság sok „AAA” cím.