Játék áttekintése Hymer 2000

A Hymer 2000 egy meghitt, lassú tempójú és felejthetetlen narratív játék, amelynek legnagyobb erőssége a minimalizmus. A doBell által fejlesztett és az Indienova által kiadott játék egy számítógépes szimulációjú felhasználói felületen keresztül zajlik, ahol töredezett adatokat, archivált jelentéseket és egy mesterséges intelligencia tudatának maradványait vizsgálhatod.

Első pillantásra a játék egy egyszerű társasjátéknak tűnik, de a pixeles külseje alatt egy átgondolt, rétegzett történet rejlik az identitásról, az emlékezetről és az emberiségről, amely még az áramkörökre és a kódra is kiterjed. Ahelyett, hogy lenyűgöző látványvilággal árasztaná el a játékosokat, a Hymer 2000 egy lassú tempójú rejtélybe vonja be őket, amely tele van finom részletekkel és csendes leleplezésekkel.

Frankként játszol, egy technikusként, akinek a feladata egy Hymer nevű mesterséges intelligencia személyiségmoduljának megmentése. Úgy tűnik, ez egy rutinfeladat, de minél mélyebbre ásol Hymer archívumában, annál bonyolultabbá válik a múltja. Játék közben folyamatosan azon tűnődtem, hogyan alakulna a történet. Olyan sok minden járt a fejemben. Amikor Hymer szavait és ezeket az emlékeket láttam, azon tűnődtem, vajon olyan-e ez, mint a Detroit: Become Human, a gépekről, amelyek öntudatra ébrednek és fellázadnak a társadalmi egyenlőtlenség ellen. Az adományozók csoportjának látványa Az ígéret földjére emlékeztetett.

A játék során azonban, ahogy Bart képtelen volt emlékezni a fotókon látható barátaira, Hymer pedig folyton azt hajtogatta, hogy ezt az emléket Franknek adja, hogy ne felejtse el a gyerekeket, eszembe jutott az android sora a Szárnyas fejvadászból: “Minden ilyen pillanat elveszik az időben, mint a könnyek az esőben”. Sok ember számára hátborzongató klónoknak, eszközként használt másolatoknak tűnhetnek, de valójában csak az együtt töltött időt akarják megbecsülni, egyszerűen nem akarnak elfelejtődni.

A Hymer 2000 játékmenete határozottan egyszerű, de ez azért van, hogy a narratíva kerülhessen a középpontba. A szokásos narratív átvezető jelenetek helyett a játék arra kér, hogy nyomozz: miközben beírod a keresési kifejezéseket, fedezz fel rejtett hivatkozásokat, hasonlítsd össze a jelentéseket, és fokozatosan állítsd össze a rendszer memóriájában eltemetett kapcsolatok, konfliktusok és megbánások képét.

Ez a szabad formájú kulcsszó-keresési mechanika egyedi, nyomozós hangulatot kölcsönöz az élménynek. Nem egyszerűen csak a párbeszédekre kattintasz, hanem aktívan felfedezed a múltat, egy emlékdarabot egyszerre. A játék bízik a játékosban, hogy kapcsolatokat vonjon magával, és ez a bizalom minden felfedezéshez személyes tulajdonérzetet ad.

A hangulat az, ahol a Hymer 2000 igazán ragyog. A régi vágású számítógépes felület – pixeles textúrákkal, tompított hangokkal és minimalista felhasználói felülettel – egyszerre idézi a technológiai sterilitást és a csendes melankóliát. Úgy érzed, mintha egy elhagyatott gépezetben navigálnál jóval azután, hogy a felhasználók már elmentek, és egy olyan karakter darabkáit szeded össze, aki nem egészen halott, de már nem is egész. A hangdizájnt is kiválónak találtam. A feladatok végrehajtása közben változatos hangulatzene szól.

A finom esztétikai részletek, mint a villogó szöveg vagy a halk háttérzümmögés, megerősítik azt az érzést, hogy ez egy érzelmi boncolgatás is, legalább annyira technikai feladat. A történet során a hangvétel nyugodt, de feszült marad, a melegséget és a félelmet olyan módon egyensúlyozva, ami inkább természetesnek, mint harmonikusnak érződik. Minél többet olvasol, annál emberibbé válik a mesterséges intelligencia hangja – és annál nyugtalanítóbbá válik, amikor másképp viselkedik.

Narratív szempontból a játék nagymértékben támaszkodik a burkolt utalásokra és a finomságokra. A veszteség, a vágyakozás, a felelősség és a tudatosság témái nem a kidolgozáson, hanem a befejezetlen beszélgetések töredékein, a könnyed képeken és a Hymer beszámolóiban hátrahagyott érzelmi maradványokon keresztül bontakoznak ki.

A játék arra hív, hogy gondolkodj el azon, mit jelent egy mesterséges elme számára a reflektálás, az emlékezés vagy az érzés – és ami ugyanilyen fontos, mit jelent egy ember számára az, hogy valamivel interakcióba lépjen, ami az élő és az élettelen közötti határterületet foglalja el. Ez a kétértelműség tudatos választás: a Hymer 2000 soha nem ad teljes történetet, hanem gondolkodásra ösztönöz, és lehetővé teszi, hogy a jelentések lassan formálódjanak az elmédben.

Végső soron, mérsékelt hossza és egyszerű bemutatása ellenére a Hymer 2000 nagy hatást gyakorol. Egy átgondolt és művészi interaktív fikciós alkotás, amely a minimalizmust használja az érzelmi mélység eléréséhez. A története azért marad meg az emlékezetben, mert suttogásokban, nem pedig kijelentésekben bontakozik ki, lassan teszi fel kérdéseit, és hagyja, hogy azok sokáig visszhangozzanak, miután a képernyő elsötétült. Azoknak a játékosoknak, akik egy rövid, de visszhangzó narratív élményre vágynak – valami elgondolkodtatóra, hangulatosra és csendesen nyugtalanítóra –, a Hymer 2000 azon ritka indie címek egyike, amelyek többet érnek el kevesebből.