Játék áttekintése Devil Jam

A Vampire Survivors és a Hades hatása a későbbi játékokra nem eléggé hangsúlyozható; a Hades új szintre emelte a roguelite műfajt, a Vampire Survivors pedig teljesen felélesztette a túlélő műfajt. Itt az ideje, hogy a kreatív fejlesztő, a Rogueside mindkét játékból ihletet merítsen, és valami egyedit alkosson.

A Devil Jam egy akció-roguelite túlélőjáték, ahol miután aláírtál egy átkozott szerződést az ördöggel, az alvilágba rángatnak, és kénytelenek vagytok teljesíteni a túlvilági életeteket. Véleményem szerint a játék alapjai szilárdak, de a játéknak több tartalomra lenne szüksége. Új pályákra, további filmzenékre és több játszható karakterre. Ennek ellenére jól éreztem magam.

A Devil Jam játékmenete a Vampire Survivors és a Hades kombinációja, a zene témájára alapozva. Három különböző karakter van, és a játékot Falcoként, a szólógitárosként kezded. Két karaktert oldasz fel, Amyt, az énekest, és Lydiát, a gitárost. Ahogy elkezded az egyes szinteket, ellenségek hordái lepnek el minden oldalról, és az egyetlen fegyvered a zenéd, szóval csak célozz és lőj.

A gonosz karakter, akit játszol, automatikusan támad a ritmusra, és neked csak annyit kell tenned, hogy mozogsz és célozol, amerre támadsz. A célod, hogy futj, ellenségek hordái elől kitérj, és egyszerre támadd meg az ellenségeket, majd drágaköveket gyűjts a szintlépéshez.

Ezeknek a csatáknak a túlélése egyszerre kaotikus és erőteljes érzés, különösen akkor, amikor a támadásaid fény- és hangjelenetekké válnak, amelyek kitisztítják a képernyőt. A játék tartalmának szélessége azonban némileg korlátozott. Az arénák, bár vizuálisan jellegzetesek, nem kínálnak sok változatosságot a játékmenetben, és az ellenségek listája gyakran ismétlődő. Ez az ismétlődés érzése több óra játék után jelentkezik, különösen miután módosítottad a kívánt hálózati beállításokat.

A roguelite formula általában akkor működik a legjobban, ha véletlenszerű, kiszámíthatatlan, és ebben a tekintetben a Devil Jam néha túl kontrolláltnak és túl következetesnek tűnik ahhoz, hogy olyan hosszú távú változatosságot kínáljon, amely több tucat órán át leköti a játékosokat.

Egyszerűsége ellenére tagadhatatlan bája van annak, ahogyan a Devil Jam ápolja identitását. A játék kérlelhetetlenül harsány, merész és karakteres. Humorában ironikus, gúnyt űz a heavy metal klisékből és a Hell képeinek teatralitásából. Egyértelmű, hogy a fejlesztő, Rogueside, egyértelműen úgy tervezte ezt a játékot, hogy az energiát és a folyamatosságot helyezze előtérbe a komplex narratív mélységgel szemben, és ebben a tekintetben figyelemre méltóan jól sikerült.

Valójában az élményt rövid sorozatokban érdemes élvezni – körönként néhányszor, elég sokáig ahhoz, hogy elmerüljünk a ritmusban és a környezetben, mielőtt szünetet tartanánk. Azoknak a játékosoknak, akik élvezik a Vampire Survivors vagy más automatikus harcos stílusú túlélőjátékokat, de egy fókuszáltabb, tematikusabb ajánlatot keresnek, a Devil Jam tökéletesen kitölti ezt a rést.

A játék stílusos és azonnal elérhető, kellő mechanikai kifinomultsággal rendelkezik ahhoz, hogy jutalmazza a kísérletezést anélkül, hogy elárasztaná az újoncokat. A játék azonban teret enged a jövőbeli fejlődésnek. Egy bővebb zene, további feloldható karakterek vagy hangszerek, valamint a változatosabb környezetek a következő szintre emelhetik.

Esztétikailag a Devil Jam kiváló; A zene öröm hallgatni, a grafika hihetetlen és változatos, ellenséges, démonos és bűnös mintákkal, sőt, még a szinkron is sok karaktert és fenyegetést ad hozzá. Tényleg látszik, hogy a fejlesztők a rockdalok megszállott rajongói, mivel mindegyik olyan valakin alapul, akit biztosan láttál koncerten, vagy szerepet játszottál a zeneiparban. A háttérgrafika, az animáció és a karaktermunka nagy része kiváló.

Minden egy igazi rocksztár életével és bájával, vagy a hanyag testekkel folyik, amelyeket kihasználnak. Természetesen, bár a látvány lenyűgöző, a környezetek túlságosan ismétlődőek, ami gyorsan unalomhoz vezethet. A játék viszonylag rövid, de megéri az árát és mindazt, amit a játék kínál. Ha az ismétlésre és a karakterek fejlesztésére koncentrálsz, ez a játék valószínűleg sok időt vesz igénybe.

Egyelőre a Devil Jam szilárd alapnak tűnik – egy olyan játéknak, amely jól megőrzi hangulatát és pillanatról pillanatra tartó izgalmát, de nem aknázza ki teljesen a mélyebb fejlődés és változatosság lehetőségeit. Ezekkel a korlátozásokkal együtt is nagyon szórakoztató. A gördülékeny harcrendszer, a dinamikus rácsstratégia és a szégyentelen rock esztétika kombinációja egy ritmusvezérelt power fantasyt teremt, ami egyszerre kaotikus és pihentető. Ha szereted a roguelike-okat és a Vampire Survivorst, akkor ez egy jó választás az áráért.