Játék áttekintése Crowns and Pawns: Kingdom of Deceit

A Crowns and Pawns: Kingdom of Deceit egy új point-and-click kalandjáték a kis országból származó Tag of Joy stúdiótól, amely hagyományos point-and-click játékmenetet, gyönyörű grafikát és kihívást jelentő, de logikus fejtörőket kínál. A játék története nagyjából 6 órát vesz igénybe, ami nekem elég volt. Imádtam a grafikai stílust és a környezetet, nagyon szépek és élénkek voltak, ami kellemes változatosságot jelent a tipikus point and click játékokhoz képest, amik gyakran kissé sötétnek tűnnek.

Milda bőrébe bújsz, egy Chicagóban élő litván lány bőrébe bújsz. Hirtelen üzenetet kap Litvániából, hogy a nagyapja meghalt, és a házát ő örökölte. Így hát Litvániába kell utaznia, hogy megvegye a házat és aláírjon néhány dokumentumot, különben a házat két hét múlva árverésen eladják, és itt kezdődik Milda utazása. Ha már játszottál a demóval Xbox One-on, akkor valószínűleg tudod, hogy valami történik, amikor Milda megérkezik Litvániába és hazalátogat. Valami történik, és a történet hirtelen rejtélyessé válik, miközben Milda megpróbálja felfedni az igazságot a nagyapjáról és titkairól.

A Crown and Pawns története fantasztikus. Teljesen újnak érződik, olyasminek, amit még soha nem hallottál. Nem azért, mert bonyolult vagy ilyesmi, hanem azért, mert a litván történelemre épül, és valószínűleg Litvánián kívül senki sem ismeri. Megismerheted a litván örökséget, a történelmi személyiségeket, a litván zsidó közösséget, a KGB-t, a szovjet megszállást, sőt még a pogányokat is. Sok név, dátum, valós és legendás karakter kerül említésre a játék során.

A történet erősen kötődik a történelemhez. Maguk a játékkörnyezetek is a litván építészetet képviselik, a játékterületek pedig valódi, valós helyszínek, amelyeket gyönyörűen újraalkottak. A templomok, a vilniusi egyetem, ezeket a helyeket egy játékban látni megmelengette a szívem.

A játékmenet a szokásos point-and-click, és ebben az értelemben a játékot a Broken Sword sorozat ihlette, és itt igazán érezhető a Broken Sword hangulata. A művészeti stílus hasonló, a történet is némileg hasonló (a múlt felfedezése, titokzatos tárgyak, vallási alakok keresése stb.), és minden más is hasonló stílusban készült. De a fejlesztők valószínűleg valami újat akartak hozzáadni a műfajhoz. Mindannyian tudjuk, hogy ez a műfaj alig él már. Talán 1998 óta vagyok ennek a műfajnak a rajongója, és még mindig játszom ezekkel a játékokkal. Szóval van két olyan funkciója, ami az ilyen játékokban nem volt jelen (vagy talán én sosem játszottam vele).

Először is, testreszabhatod a főszereplő megjelenését. Megváltoztathatod Milda frizuráját, ingét, nadrágját, cipőjét, valamint karkötőit, fülbevalóit és nyakláncait is. Ez a funkció jelentéktelennek tűnik, de jó, hogy megvan. Másodszor, kiválaszthatod, hogy ki Milda az életében, például a munkáját illetően. Ez egy különleges tárgyat ad, és a választásodtól függően különböző módon befolyásolja egyes rejtvények megoldását. Ez a funkció fantasztikus, és azt mutatja, hogy a műfaj játékmenetében évtizedekig tartó kevés változás után is találhatunk új funkciókat, amelyekkel felfrissíthetjük azt.

A műfaj többi játékához hasonlóan a Crowns and Pawns: Kingdom of Deceitben is mindig beszélned kell emberekkel, párbeszédeket kell kutatnod a rejtvények megoldása vagy fontos információk megszerzése érdekében. Vannak opcionális párbeszéd opciók is, amelyek vicces pillanatokhoz vezethetnek.

Ha már a nevetésnél tartunk – a játékban lévő poénok fantasztikusak. Nem emlékszem, mikor nevettem utoljára ennyit. Bár legalább egy vicc elhangzott csak a litván játékosokkal. Szerintem a játék egyetlen igazi problémája az, hogy néhány rejtvény túl bonyolult volt, és nem tűnt túl intuitívnak. A hangjegyek keverésének mechanizmusa nem működött túl jól, mivel nehéz volt kitalálni, hogy mikor kell csinálni, és mely hangjegyeket kell keverni. Nem élveztem ezt a mechanizmust. Ha nagyon elakadnál, vannak jó útmutatók.

Grafikailag a játék nagyon szépen néz ki. Különösen a főszereplő, Milda egy nagyon gyönyörű fiatal hölgy. A szereplőknek még arckifejezéseik is vannak. Minden karakter jól kidolgozott, és egyik sem tűnik klisésnek. Mindegyiküknek megvan a maga személyisége és egyedi a megjelenése. A karaktermodellek nagyon jól kidolgozottak. Általában a 2D-s karaktereket részesítem előnyben, de ebben a játékban a 3D-s karakterek nagyon jól néznek ki.

Amit nem vártam egy kis stúdiótól, amely niche játékot készített, az a szinkron. Ez sokat hozzáad a játékhoz, és a legjobb az egészben, hogy a szinkron is jó. A karakterek hangjai jók, a narratív párbeszédek pedig élénkebbé teszik a játékot. A zene talán nem túl észrevehető. Nem rossz, de nem olyasmi, ami a meccs utáni nap további részében megmarad az ember fejében, és jó érzést kelt benne.