Játék áttekintése Compass of Destiny: Istanbul

A Compass of Destiny: Istanbul egy új szerepjáték a török ​​M11 Studio fejlesztőtől, amely lehetőséget kínál a 17. századi Isztambul legendás történetének megtapasztalására. A játék egy velencei herceg történetét meséli el, akit fogságba ejtenek a 17. századi Oszmán Birodalomban. Egy rejtélyes iránytű véletlen felfedezése bosszúvágányra indítja őt az oszmán parancsnok ellen, aki családja haláláért és megszégyenítéséért felelős.

Ebben a játékban hol emlékeink pillanatait elevenítjük fel, hol küldetésről küldetésre rohanunk Isztambul utcáin, hol pedig rejtélyes “sors birodalmakat” fedezünk fel. Ezek a birodalmak különleges területek, mindegyik egyedi témával és ellenségekkel, és varázslatos ajtókon keresztül juthatunk beléjük. Ellenségekkel, platformokkal harcolunk, és jutalmakat szerezünk a játék során. Azt javaslom, hogy alaposan fedezd fel ezeket a területeket új fegyverek, páncélok, varázslatok és érmék után. A játék kedvenc részei mindig is ezek a természeti birodalmak voltak.

Fontos itt hangsúlyozni, hogy a játék harcrendszere nem tökéletes, de ha elérsz egy bizonyos erőszintet, játszható és élvezetes lesz. A játékban számos fegyver található: kard, pajzs és nyíl. Ez a három fegyver teljesen eltérő játékmechanikával rendelkezik. Mindegyiknek megvan a saját támadási mintázata: nehéz és könnyű sebzés. Ezenkívül mindhárom fegyvernek megvannak a saját speciális mágikus támadásai.

Nagyon hasznosak csoportos támadásokban, és kellemes változatosságot adnak a játéknak. És még nem is említettem a játék legegyedibb mechanikáját: az oszmán pofont. Pofonnal megütheted az ellenségeidet. Mind a sebzés, mind a sebzéskezelés módja elég jó. A hangeffektek, valamint az erőteljes támadási effekt kellemes érzést keltenek.

Most, hogy felsoroltuk a fegyvereket, beszéljünk magukról az ellenségekről. A Compass of Destiny: Istanbulban számos ellenségtípus található, beleértve a nyilakkal és kardokkal felfegyverzett ellenségeket, a hirtelen támadó és nehéz támadásokat okozó ellenségeket, amelyeket nagyon nehéz megölni, valamint a természet birodalmában láthatatlan ellenségeket. A történet időkeretét figyelembe véve a játék nagyon bőkezű fegyverek, varázslatok és ellenségtípusok tekintetében. Ezért dicséretet érdemel. A harci rész legnagyobb hátránya talán a gyenge ellenséges mesterséges intelligencia.

De a cikk további részében beszéljünk egy kicsit a gyönyörű Isztambul városáról. A küldetéseken túl a játék gazdag tartalmat kínál, amely szórakoztat, ha felfedezni szeretnéd a várost. Például véletlenszerű események kalauzolnak el különféle melléktörténetekbe, házakat foszthatsz ki, és a pénzeddel fegyvereket, páncélokat, ételt, italt, ékszereket és egyebeket vásárolhatsz a kereskedőktől.

Be is lopakodhatsz korlátozott területekre, kiiktathatod az ellenségeket, és új tárgyakat szerezhetsz a ládákból. A játék színes hangulata és lenyűgöző zenéje minden bizonnyal felfedezésre késztet, de az egyik legnagyobb csalódásom a játék gyenge térképdizájnja volt. Bár vannak gyors és praktikus módok a városban való közlekedésre, például a háztetőkön lévő zipline-ok, a város nagyon hosszú és keskeny. Az egyik helyről a másikra jutni nehéz és fárasztó. Egy kerekebb, szélesebb város még jobb lett volna.

Egyértelmű, hogy különös figyelmet fordítottak a játék történetjeleneteire. A szinkron, a zene és a kameraszögek kiválóak; a gyenge animáció ellenére a játéknak sikerül jó történetet elmesélnie. Az egyetlen kritikám a párbeszédek gyenge minősége. Főszereplőnk időnként elfelejti, hogy velencei herceg, és úgy beszél, mint egy muszlim török, aki 40 éve Isztambulban él. Az írás jobb is lehetett volna, de ezt el lehet felejteni.

Van a Compass of Destiny: Istanbulnak egy másik aspektusa is, amelyet még nem érintettem a kritikámban. Van egy másik birodalom, ahová halálunk után kerülünk (ha jól emlékszem, a “Lélek Birodalmának” hívják). Ebben a birodalomban különféle felszereléseket szerezhetünk az ellenségeink lelkével, akiket megölünk.

Azt hiszem, nevezhetjük egy lélek alatti rendszernek is. Nem sokat tett hozzá az élményemhez, de talán kínál néhány szép funkciót, ha jobban belemerülök. Részletesen beszéltünk a játék erősségeiről és gyengeségeiről. Végső összefoglalásban elegendő tartalommal és változatossággal rendelkezünk.

Összességében a Compass of Destiny: Istanbul egy jó indie játék egy új török ​​fejlesztőtől, jó alapokkal a munkához. Különösen a harc hangulata és zsákmánya tetszett. Szerettem volna több szerepjátékos elemet látni. Az is jó lett volna, ha lenne angol szinkron, de értékelem, hogy vannak feliratok, és ettől függetlenül jó próbálkozás volt. Figyelembe véve, hogy a törökországi játékipar még csak most kezd fejlődni, és időre és támogatásra van szüksége a fejlődéshez, úgy vélem, hogy az ilyen típusú helyi játékok támogatása segíteni fogja a törökországi játékipar fejlődését. Mindazonáltal tetszett a játék, és ajánlom. Ez a török ​​játékipar átlagon felüli teljesítménye.