Játék áttekintése Bleak Faith

A Bleak Faith egy hihetetlenül eredeti és magával ragadó kaland, amely kiemelkedik a Souls-szerű címek zsúfolt mezőnyéből. Attól a pillanattól kezdve, hogy belépsz a sötét, zord és ismeretlen tájba, intenzív utazásra indulsz. Amint belépsz a játékba, azonnal feltűnik a világ eredetisége. Lebilincselő és elbűvölő, rengeteg feszültséget és nagyszerű felfedező érzést kínál.

Amennyire ennek a játéknak a világa a “BLAME!” remekmű disztópikus és csavaros természete. Tsutomu Nihei művészt idézi. Ez a hatás nyilvánvaló az építészeti tervezésben és a játéktérben, amely a végtelen szerkezetek érzetét és a rejtett veszélyekkel teli rejtélyt közvetíti. Az elrendezésen és a nagyszerű művészeti irányvonalon túl a szintterv szorosan összekapcsolódik, egy összefüggő világot hozva létre, ahol minden út új felfedezésekhez vezet.

A narráció mélysége egy másik erősség. A történet fokozatosan bontakozik ki. Ez egy minimalista narratíva, amely nem lineáris történetet mesél el, hanem arra hív, hogy azt levezetés, felfedezés, párbeszéd és ambient történetmesélés segítségével állítsa össze, ami nagyban növeli az elmélyülést.

Nagyon próbáltam szeretni ezt a játékot, de sajnos minél többet játszottam, annál csalódottabb lettem. Imádom a kemény játékokat, és nem bánom, hogy több százszor meghalok, és ellenséges mintákat tanulok, vagy megváltoztatom az építéseimet, hogy legyőzzem őket. Ez a játék nehéz, de minden rossz okból. Kár, mert a művészeti stílus, a hangulat és a zene remek, és nem sok játék van, ami ezt a hangulatot szögezi le. De több okból, amelyeket megpróbálok felsorolni, nem lehet mindegyiket maradéktalanul élvezni.

Először is, és számomra talán a legfontosabb, hogy a Bleak Faith karaktervezérlői szörnyűek. A mozgások és az animációk hihetetlenül lebegnek, és minden művelet helytelennek vagy pontatlannak tűnik. A precíz irányítás és a kiszámítható mozgások (például ugrás vagy kitérés) elengedhetetlenek az ilyen játékokban, ahol a harc és a platformozás az élmény nagy részét képezik. Megértem azt a gondolatot, hogy ne legyenek i-frame-ek egy akció-RPG-játékban, de ebben az esetben úgy gondolom, hogy a döntés visszafelé sült el.

Sok ellenség nem rendelkezik támadási mintákkal, animációkkal vagy hitboxokkal, amelyek támogatják az i-frame-ek hiányát. Folyamatosan érnek az ellenséges AOE támadások, még akkor is, ha látod és reagálsz, akkor is gyakran érnek ütések. Emiatt a játék legtöbbször igazságtalannak tűnik, és valószínűleg korlátozni fogod az összeállítási lehetőségeket és a játékstílust, hogy elkerüld a további frusztrációt.

A szintterv jó, de sajnos sok a megkérdőjelezhető döntés. Nem jó egyes szakaszokat szuperhosszú létrákkal összekötni. Úgy érzem, ez azért van így, mert ezek a területek nem voltak igazán jól megtervezve, és menet közben jöttek létre anélkül, hogy átgondolták volna, hogy a szintek különböző részei hogyan kapcsolódnak egymáshoz. A játék során gyakran látni fogod a nagyon hosszú szakaszokat, ahol semmi sem történik, és csak sétálsz a környezetben.

Emellett a játék felhasználói felülete sem túl jó, minden leltár megnyitásakor fájdalmas a felszerelés vagy az új elemek keresése. A leltár menü túlságosan dagadt, és a menükben való navigálás kínos. Lehet, hogy csak én vagyok így, de úgy érzem, hogy a felhasználói felület betűmérete túl kicsi, amikor megragad valamit. Ugyanez vonatkozik a karok vagy interaktív elemek jelzőire. A fejlesztők nagyszerű munkát végeznek a játék frissítésében a gyakori javításokkal és frissítésekkel, de sajnos még mindig sok olyan hiba található, amelyek nagyon gyakoriak minden játékmenetben.

Noha a Bleak Faith harcrendszere meglehetősen alap, elég vonzónak találtam. A különböző típusú fegyverek – némelyik saját művészeti készlettel – különleges ízt ad a harcnak. Az íjászat egyszerű, de hatékony, míg a mágia valóban hasznosíthatna néhány további fejlesztést.

Az Archangel Studios folyamatosan lenyűgöző frissítésekkel támogatja játékát. Van azonban még hova fejlődni: néha a kamera nem támogatja ezt a módot főnöki harcok során. A kezelőszervek kissé csúszósak, és a harc kissé lebegőnek tűnik. Azt is észrevettem, hogy tapasztaltunk némi súrlódást a környezettel, különösen szűk helyeken, ahol a karakterünk inkább felületeken csúszhatott és mozoghatott.

Összességében a Bleak Faith egy nagyon kis csapat óriási teljesítménye. Valóban remek játék! Nagyon várom, hogy mi lesz ezután! Remélem, az Archangel Studios folytatja elképzelését. Általában nem szoktam rossz értékelést adni az indie játékokról (főleg az ilyen nagyon kis csapatok játékairól), hacsak nem igazán rosszak, de sajnos a Bleak Faith-t jelenleg nem tudom ajánlani. Kár, mert ha az összes fent említett problémát orvosoljuk, akkor azt látom, hogy ez a játék kultikus klasszikus. Úgy tűnik, a fejlesztők nagyon keményen dolgoznak, de szerintem túlságosan elsiették a játékot