Játék áttekintése Adrian’s Tale

A legendás Zelda sorozat mindig is kizárólagos volt a Nintendo konzolokra, és az egyes verziók minőségétől függetlenül a többi nagy sorozathoz képest elhanyagolták, és véleményem szerint ez a sorozat a legélvezetesebb élmény, amit egy játékos élhet a világon. a videojátékok. Emiatt sok fejlesztő megpróbálta új címeit valamelyik Zelda játék alapján elkészíteni. Az Adrian’s Tale a Zelda játékokhoz hasonló akció-kalandjáték, számos felfedezésre váró rövid kazamatával, egyedi főnökökkel és olyan tárgyakkal, amelyek megakadályozzák, hogy egy adott területen haladj végig, hacsak nincs nálad konkrét tárgy.

Szinte elmondható, hogy az Adrian’s Tale történethiányban szenved. A játék egy jelenettel kezdődik, amely nem ad semmilyen információt, kivéve egy képet, amely a jelenetet mutatja. Ezután szinte cselekmény nélkül irányítja a főszereplőt, különösen, ha nem beszél a városlakókkal.

Vannak, akik rosszul látják, hogy mi történik, és ez az egyetlen történet, amelyet addig kaphat, amíg nem néz szembe a végső főnökkel. Őszintén szólva elfelejtettem, hogy ennek a játéknak van története addig. Bár a vége klassz volt, tetszik a viccek bemutatása. Nem mutatós, és a párbeszéd hiánya ellenére a kameramunka és az animációk jól kezelik.

Zelda-szerű játékként ezt a játékot karddal és egy hatalmas felfedezésre váró világgal felfegyverkezve játszod. A hatalmas világ ellenére a térkép segít eltévedni, és megjelöli az összes fellelhető érdekességet. A játék többnyire lineáris – minden érdekes ponthoz sorrendben kell utaznia, és kulcsfontosságú elemeket kell megszereznie a játék során. Néha be kell mennünk a kazamataiba, és meg kell vernünk egy főnököt, és néha olyan tárgyakat is adunk, amelyek segítségével más opcionális helyeket is felszabadíthatunk.

Az Adrian’s Tale-ben található tárgyak szabványosak: kapsz egy íjat, egy bombát és egy pajzsot. Annak ellenére, hogy idővel cserélni kell őket, úgy tűnik, nincs olyan gomb, amely lehetővé tenné a gyors cserét. Ráadásul úgy tűnik, hogy a játék nem mondja meg, melyik gombot kell megnyomni. A menüben látható oktatóanyag csak azt mondja, hogy meg kell nyomni a képernyőn megjelenő gombot, amely csak az emberekkel való beszélgetésre szolgál.

A kulcselemek vagy pajzsok használatának vezérlőelemeit csak a főmenüben látható vezérlőelrendezés tartalmazza. Nem is tudtam, hogyan kell használni a pajzsomat, amíg rá nem jöttem, hogy van hozzá gomb.

A játéknak sok üres és hatalmas helye van. Ez az oka annak, hogy különösen utálok a nyílt világú játékokkal játszani, és az Adrian’s Tale is sajnos így érez. Séta sebessége lassú, és sok a terepre. Hosszú utat kell megtennie, hogy elérjen egy területet, és néha oda-vissza kell mennie a fejlődéshez. Lehet, hogy vannak teleportációs pontok, de néha nem sokat segítenek.

A személyiségét is nehéz irányítani. Gyakran azon kapom magam, hogy meg kell változtatnom a karakteremet, hogy a kívánt irányba lendítsem a kardom. Az is rémálom számomra, hogy kitaláljam, hogyan dobjam vagy helyezzem el a bombát – rengeteg bombát kellett rá pazarolnom. Szerencsére a játék nagyon egyszerű, és sok hibalehetőséget hagy maga után.

A játék vizuális effektjei 3D-ben jelennek meg. A modellek egyszerűnek és szépnek tűnnek, legtöbbjük geometrikus alakzat, amely belenyúlik az emberi formába. Az állatok jól működnek így, és megmutatják gyönyörű megjelenésüket. A környezet azonban műanyagnak hat az árnyékaival, bár ezek nem olyan rosszak, ha megszokja az ember.

Összefoglalva, ha egy átlagos Zelda-szerű játékot keresel, az Adrian’s Tale jól illik a leíráshoz. Lehetnek olyan hátrányai, mint a minőség hiánya, de nem hiszem, hogy ez annyira akadályozza a tapasztalatomat. A rövid kazamaták jól működnek, ha rövid, egyedi bossokkal párosítják, és jó időhúzás lehet, ha rövid játékot keresel. A minőség miatt azonban a kért ár meredek lehet, főleg, hogy ezen az áron vannak jobb Zelda-szerű címek is.