Játék áttekintése Curation

A Worldshapers Games Curators című játéka elvileg pont az én műfajom: múzeumépítés, poliaminó-kirakás, akcióválasztás, erőforrás-gazdálkodás minden, amiért a táblás játékokat szeretni szoktam. Mégis, ahogy a második parti után visszapakoltam a dobozt, hiányérzetem támadt. Nem a mechanikákkal volt baj, hanem azzal, ahogy az egész rendszer túlságosan simán működik.

Az alapfelállás egyszerű: mindenki öt különböző akció közül választ, amelyeket a megbízottak testesítenek meg. Az Ács új szárnyakat vásárol és illeszt a múzeumhoz, a Régész a raktárba tesz egy tárgyat, miközben egy másikat az aukcióra küld, a Gyűjteménykezelő a kínálatból vásárol, a Restaurátor a raktárból a kiállítóterekbe viszi a tárgyakat, a Pénzügyi igazgató pedig minden múzeumlátogató után bevételt biztosít. Minden körben korongot forgatsz, de a korongok kétoldalúak, és ha kettő éppen ugyanazt az akciót mutatja, duplán hajthatod végre. Ez apróságnak tűnik, de hamar kiderül, hogy az egész élmény magja. Nem elég eldöntened, mit csinálsz, hanem azt is tervezned kell, hogyan készítsd elő a következő lépést lehetőleg két-három körrel előre. Néha gyönyörűen összeáll a lánc, ilyenkor az ember tényleg úgy érzi, ért a szakmájához.

Csakhogy a duplázás öröme hamar ütközik a játék többi részének alacsony feszültségével. A kezdőtábla körül bőven van hely bővítésre, így a poliaminó-kirakás ritkán kényszerít igazi kompromisszumra. A rejtett szerződések és a látogatói bónuszok adnak tervezési célt, de a teljesítésük többnyire csak idő kérdése. Közben a többiekkel alig van interakció; az aukcióban néha felhajtja valaki az árat, de a legtöbb körben mindenki nyugodtan építheti a saját birodalmát. Ha rajtam múlna, szűkíteném a rendelkezésre álló teret, vagy kevesebb kényelmes utat hagynék a célok felé; így viszont épp az hiányzik, amiért a jó Euró-játékokat szeretem: a kellemetlen helyzet, amikor nincs jó lépés, csak gyengébb és kevésbé rossz. A Curators ehelyett mindig talál egy kényelmes megoldást.

Mindezzel együtt a csomag nagyon csiszolt. A szabályok könnyen átláthatók, a játékidő rövid, az akciók jól kiegyensúlyozottak, egyik sem tűnik feleslegesnek. Aki most ismerkedik a műfajjal, annak biztos belépő lehet; minden fontos elemet megmutat anélkül, hogy elriasztana. Ahogy azonban egyre többet játszottam, egyre inkább kirajzolódott a bevált körséma, és mivel a riválisok nem igazán tudnak beleszólni, a játék lassan magányos számolgatássá vált. Nálam a hatékonyság-optimalizálás néhány partira élvezetes, de a rutin hamar unalomba fordult.

Nehéz eldönteni, mennyire rójam fel ezt hibaként. A Curators sosem akar több lenni egy könnyed, barátságos esti játéknál, és ebben a szerepben tényleg jól működik. Én viszont olyan játékokat keresek, amelyek visszavágnak, amelyekben a tervemet rendre keresztülhúzzák a többiek. Ez a játék okosan van megtervezve, de túl kedves ahhoz, hogy felejthetetlen legyen. Szívesen leülök vele egy partira, de a dobozért valószínűleg nem magamtól nyúlnék.