Játék áttekintése Dead in Antares

A Dead in Antares egy ritka példa arra, hogy egy stúdió a kipróbált és bevált játékrendszereit és mechanikáit használja, de az alapokat tekintve teljes és jelentős frissítést hajt végre. Ha játszottál már a Dead in Vinlanddel, a grafika, a hangzás, a filmzene és a felhasználói felület hatalmas előrelépést jelent, szinte olyan, mint a SNES -> N64. Ha még soha nem játszottál Dead In játékkal, ezek a játékok a gondos erőforrás-gazdálkodásról szólnak. Sok információt és adatot kell feldolgoznod, hogy a legénységed életben maradjon a zord időjárásban.

A Dead in Antares a készletek és az emberi erőforrások túlélési kezelésére összpontosít, nem pedig a körökre osztott harci taktikákra. A játék története úgy bontakozik ki, hogy radar segítségével további felfedezőutakat teszel az Antares bolygó körül, és a nap folyamán egyre több csapattag szabadul fel különböző tulajdonságokkal. A csoporttagok között kapcsolatok és feszültségek alakulnak ki, a csoportnak korlátozott hely van (ami később fejleszthető) a víz, az áram, az élelmiszer és az erőforrások kezelésére, miközben a különböző szintű idegen fenyegetésekkel kell megküzdenie.

A játék valójában a futurisztikus csillagközi disztópia műfajába tartozik, ahol az emberiség az önpusztítás és az ökoszisztéma környezeti pusztításának leküzdéséért küzd. Ilyen játékok például a Haven, a Citizen Sleeper, az I was a Teenage Exocolonist vagy akár a The Alters. A legtöbb ilyen játékban természetes módon olyan vállalatokkal/birodalmakkal nézel szembe, amelyek elpusztították az ökoszisztémákat.

Tudtam, hogy a dolgok kaotikussá válnak, amikor a főszereplő, egy német katonai „hős”, egy zavargások lerombolója, az Európai Unió (valójában a Föld Szövetsége vagy valami hasonló) képviselője lesz a történet főszereplője. Olyan helyzetbe hoz, ahol a fő célod egy olyan kormány megmentése, amely valójában elpusztítja az ökoszisztémát.

De semmi sem hasonlítható a mellékszereplőkre. Mindegyik klisébb, mint a másik. Van egy autista kínai srác, aki szenvedélyesen rajong a technológiáért. Egy „élénk” „szenvedélyes” brazil. Egy rendszeres e-sport rajongó, aki Koreából csatlakozott a hadsereghez, és önértékelési problémái vannak… Látod, ezek egyike sem karakter, csak a játékban szereplő európaiak fantáziáinak karikatúrái a világ többi részéről.

Ami a karaktereket illeti, furcsa, hogy mindannyian rendben vannak azzal, hogy a küldetés kudarcot vallott, és nincs reményük arra, hogy elhagyják a bolygót. Boldogan ébrednek, és készen állnak arra, hogy megkérdőjelezzék, mi történik. Minden interakció és párbeszéd erőltetettnek érződik, mert a karakterek nem háttérrel rendelkező emberekként vannak megírva, hanem klisékként.

A Dead in Antares jelenleg nem újrajátszható. Ha befejezted, egyszerűen befejezed. Kár, mert élveztem a játékot, még akkor is, ha ugyanolyan volt, mint a Dead in Vinland, de nincs ok új kampányt kezdeni. A frakciók, ahogy fentebb javasoltam, okok lehetnek, de egy sandbox mód hozzáadása is megoldás lehet.

Három választott karakterrel kezdhetünk, a legénység többi tagja szétszóródik a térképen, és nekünk kell átvizsgálnunk a területet, hogy megtaláljuk a kapszuláikat, hogy elérjük őket. A helyük minden új játék indításakor változik, így a játék minden alkalommal legalább egy kicsit másképp nézhet ki.

A grafikai stílus és a bolygó részletei annyira az “Én voltam a tinédzser exokolonista” című játékra emlékeztetnek, hogy szinte olyan érzés, mintha ugyanaz a csapat készítette volna őket. Folyton arra számítok, hogy a másik játék karaktereit is meglátom, mert a hangulat, a hangzás és a megjelenés annyira hasonló.

Röviden, a Dead in Antares sokkal jobb, mint a Dead in Vinland, és azt kell mondanom, hogy élveztem. Azt azonban el kell mondanom, hogy hiányzik belőle az innováció. Sok potenciál van benne, és ott is van, és remélem, a fejlesztők megpróbálnak egyedi identitást adni ennek a játéknak a DLC-ken keresztül.

Ha játszottál már a Dead in Vinlanddel, akkor ismerősek lesznek a rendszerek. Sok szempontból fejlesztették őket, könnyebben érthetőek, és kevesebb próbálkozást és hibát igényelnek, mint a Dead in Vinland. De még mindig elég kihívást jelentenek ahhoz, hogy a játék érdekes maradjon. Minden gördülékenyebb és egyszerűbb, mint a Dead in Vinlandben. A többi mechanikára gyakorolt ​​hatásukban is jobban átfedésben vannak, így minden jól integráltnak érződik.

Igen, az írás kissé nehézkes, főleg eleinte a tudományos zsargon némelyikével – nem tűnik túl természetesnek. De azt vettem észre, hogy idővel javul, különösen a kevésbé tudományos karakterek hozzáadásával a csoporthoz. A grafikai stílus gyönyörű, és a filmzene a nyugtató és az egyszerű kellemes keveréke, miközben a hangulatot is fokozza.

Azt hiszem, jó esély van arra, hogy továbbra is élvezni fogom ezt a játékot, de ha valami fontos dolog történik, ami megváltoztatja ezt a véleményt, akkor meggondolom magam. Ha tetszett a Dead in Vinland, vagy élveztél más menedzsment szimulációs játékokat, akkor valószínűleg élvezni fogod a Dead in Antares élményét is!