A Liar Masks egy ciklusos játék, ahol “anomáliákat” kell vizsgálnod, hogy megkérdőjelezd a megtévesztő maszkokat, és kiutat találj, amit a felesleges erőnlét és a zseblámpa mechanikája tart vissza.
A játék története egy olyan valaki szerepébe helyez, aki egy vasúti alagútban dolgozva egy maszkot talál a földön, amitől elájulsz. Amikor magadhoz térsz, egy átlagos vasúti alagútnak tűnő helyen találod magad, kivéve egy furcsa maszkot viselő csontvázat és egy földön lévő hangfelvételt, amely felfedi az utolsó szavait. Úgy tűnik, mintha egy ciklusba ragadtál volna, és az egyetlen kiút az, hogy anomáliákat keresel, és kérdéseket teszel fel a két maszknak.
A Liar Masks korai pillanatai valószínűleg bosszantani fognak a korlátozások miatt, amelyek semmi értelmeset nem adnak hozzá, ehelyett elveszik az élvezetet, amit átélhettél volna. Az erőnléti rendszerről beszélek, amely futás közben gyorsan lemerül, és nagyon lassan töltődik, valamint a zseblámpáról, amelynek lemerülnek az elemei.

Bár mindenhol vannak új elemek, ez a mechanizmus értelmetlennek tűnik, és csak meghosszabbítja a játékidőt, mivel sötétben kell keresni őket, hogy lássunk, és ezt járás közben kell megtenni, mert túl sokáig tart, amíg a testünk állóképessége elkezd regenerálódni.
Ha sikerül túljutni ezeken a kezdeti korlátokon, élvezhetjük a játékot, amíg betartjuk a szabályait. Ahelyett, hogy a saját szemünkkel látnánk az anomáliákat, interakcióba kell lépnünk velük, hogy feloldjuk a két maszkhoz tartozó kérdéseket. Ha nem lépünk interakcióba egy tárggyal, a kérdések nem jelennek meg. A probléma az, hogy az anomáliák valójában egyáltalán nem anomáliák, hanem teljesen normális tárgyak.
Az első szakaszban egy magnó, egy telefon és egy újság tekinthető anomáliának. Nincs bennük semmi szokatlan, kivéve egy vizuális üzenetet, amely akkor jelenik meg, amikor közel érünk hozzájuk. Ezt sokkal jobban is lehetett volna kezelni, mivel az üzenet alig látható és könnyű elmulasztani. Az egyetlen tanács, amit adhatok, hogy járás közben tartsuk lenyomva a bal egérgombot, hogy ne maradjunk le semmiről. Csak közel kell lenned egy tárggyal ahhoz, hogy interakcióba lépj vele anélkül, hogy közvetlenül rá kellene nézned.
A lehető legtöbb anomáliával való interakció fontos a két maszk működése miatt. A lényeg az, hogy mindkét maszk hazudik, vagy homályos válaszokat ad, de míg az egyik mindig hazudik, a másik néha igazat mond. Amikor egy anomáliát találsz, mindkét maszk két vagy három kérdést old fel róla, de mindkét maszknak csak egy kérdést tehetsz fel anomáliánként. Eleinte szerencséd lehet, és megtalálhatod az igazságot, ha mindkét maszknak ugyanazt a kérdést teszed fel, de többnyire több anomáliára van szükséged ahhoz, hogy további kérdéseket tegyél fel.

Amint megtalálod az első őszinte választ, tudod, hogy a másik maszk mindig hazudik. Ezt nagyon fontos megtanulni, mert meg kell kérdezned a hazugtól, hogy melyik utat válaszd, majd az ellenkezőjét kell választanod annak, amit javasol. Az első néhány próbálkozásom során elkövettem azt a hibát, hogy egy olyan maszkot kérdeztem meg, amelyik már elmondta az igazat az útról. Ha már elmondta volna az igazságot, akkor biztosan hazudna az útválasztásáról.
Szerencsére a Liar Masksban nem kell megtalálnod az összes anomáliát, és kérdés nélkül berohanhatsz az egyik alagútba is, és a szerencsére hagyatkozhatsz. Azonban minden hiba visszaküld az első pályára. Amikor a helyes utat választod, a környezet színe megváltozik, a pálya száma növekszik, és új anomáliákat kell keresned. Nyolc pálya alatt általában felfedik a teljes történetet. Van néhány ijesztő jelenet az első pályán, és egy nagyon rossz és bosszantó ugrójelenet, de a játék összességében viszonylag jellegtelen.
A jó hír az, hogy minden pályának előre meghatározott anomáliái vannak, ami azt jelenti, hogy azok helye és tartalma soha nem változik. Még ha vissza is küldenek az első pályára, már tudod, hol vannak az anomáliák, így gyorsan aktiválhatod őket, és a helyes válasz megtalálására koncentrálhatsz. Míg a hangfelvételhez fontos részletekre kell emlékezni, az írott anomáliák “csalhatók” képernyőképek készítésével. Néhány próbálkozás után a történet nagy részét ismerni fogod, és nem lesz nagy gondod az igazság azonosításával.
A játék befejezése után, amit egy menetben kell végrehajtani, mivel nincs mentés, egy végtelen mód nyílik meg, amely véletlenszerű effekteket ad hozzá. Ebben a módban a pályák véletlenszerű anomáliák véletlenszerű helyeken. A cél 50 pálya teljesítése a végső achievement megszerzéséhez, de ez nem is olyan nehéz.

Végül két hibára kell rámutatnom a játékkal kapcsolatban. Először is, a rossz alagút kiválasztása csak egy-két pályát visz vissza, ahelyett, hogy visszakerülnél a kezdethez. Másodszor, a végső achievement hibásnak tűnik, vagy jobb magyarázatra szorul, mivel valójában nem kell mind az 50 pályát egyszerre teljesíteni. Kétszer játszottam a végtelen móddal, és ezt az achievementet a második próbálkozásra, a 22. pálya környékén szereztem meg. Ez arra utal, hogy a játék több körben követi nyomon az egyes helyes alagútválasztásokat, és csak akkor adja meg az achievementet, ha összesen 50 helyes döntést hoztál.
Overall
-
Grafika - 7/10
7/10
-
Sztori - 8/10
8/10
-
Zene - 6/10
6/10
-
Játékmenet - 7/10
7/10

