Játék áttekintése BAD END THEATER

Nem igazán tudom, hogy van-e neve ennek a játékműfajnak, ahol több befejezés is van, és megpróbálod mindet megtalálni, de azt kell mondanom, hogy a Bad End Theater ott van néhány nagyszerű játékkal, mint például a The Stanley Parable és a Needy Streamer Overload. Ezt a csodálatra méltó játékot a NomnomNami fejlesztő készítette, és eredetileg 2021-ben jelent meg PC-re nagy sikerrel. Ezért döntött úgy a Serenity Forge kiadó, hogy 2025. július 10-én kiadja a játék Nintendo Switch verzióját.

2016-ban ismerkedtem meg a NomnomNami játékokkal, bár akkoriban csak az első 3 Lonely Wolf Treat játékkal játszottam. Évekkel később a sorozat azóta megjelent többi játékával is játszottam, majd úgy döntöttem, hogy kipróbálok még több játékot, amit ez a fejlesztő készített. Végül mindegyiket befejeztem. Nem bántam meg, hogy egyiket sem fejeztem be, a legtöbbjük nagyon jó volt, és még a kevésbé jók is nagyon élveztem. A BAD END THEATER már azelőtt fejlesztés alatt állt, hogy egyáltalán hallottam volna a fejlesztőjéről, és ez mindenképpen a legjobb vizuális regényjáték a mai napig.

Amikor először belekezdtem ebbe a játékba, nagy reményeket fűztem a sikeréhez egy ajánlás és egy barátommal folytatott rövid beszélgetés alapján. Miután teljesen megértettem a koncepciót, teljesen egyetértettem; az alternatív valóságokkal és a történet különböző aspektusaival való játék mindig is személyes kedvencem volt, amikor mélyebb koncepciókat vizsgáltam különböző médiumokban.

A BAD END THEATER egy vizuális regény, amely 4 különböző karakter szemszögéből meséli el a történetet: Hős, Overlord, Maiden és Underling. Mindegyik karakter 4 különböző döntést hozhat a történet különböző pontjain, és amikor egy másik karakterrel kezdesz, a meghozott döntéseid megmaradnak. Ez nagyon eltérő idővonalakat eredményez, ami 41 különböző befejezést eredményez.

Kezdjük azzal, hogy ez egy nagyon rövid játék, de amit ebben a rövid idő alatt tud, az nagyon jó. A fő trükk az, hogy gyakorlatilag az összes szereplőt irányítod egy játékban, bár egyszerre csak egyet. Amikor új karakterre váltasz, kiválaszthatod az előző karaktered múltbeli cselekedeteiből szerzett tulajdonságokat, amelyek megváltoztathatják a történet alakulását.

Mi van, ha a Hős karakter inkább passzív, mint agresszív? Mi van, ha az Overlord karakter kedves, nem pedig kegyetlen? Vagy akár ha az Underling karakter hűtlen, nem pedig hűséges? Nemcsak megértheted, mi történik ezekben a rossz befejezésekben, hanem a másik karakter szemszögéből is láthatod, mi történik. Vajon az Overlord megölte őt, miközben a Hőst játszotta? Nos, most már hősként is átélheted, és megnézheted, van-e mód megállítani (nincs rá mód, de élvezheted a rossz befejezést, mint a hős, aki a halálát okozta).

A zászlók ilyen használata valójában szórakoztatóvá teszi a különböző dolgok megfigyelését, de egy grandiózusabb történet kibontakozását is lehetővé teszi, miközben kétségbeesetten próbálsz mindenkinek jó befejezést találni. Emellett a játékot egyfajta kirakós játéknak is érzi. Egy utolsó dolog, amit hozzá szeretnék tenni, hogy amikor a választott karaktereddel játszol, a részek az adott karakter színében játszódnak le, ami egy klassz dolog, amit mindenképpen észrevettem.

A BAD END THEATER karakterei igazán lebilincselőek, mindannyian az egyszerűség és a bonyolultság vékony mezsgyéjén mozognak, szinte aranyat érnek. Motivációik és szerepeik érthetőek, furcsa hóbortjaik pedig egyértelműen megmutatkoznak abban, ahogyan a saját szemszögükből mesélik el a történetet. Szeretném megemlíteni a változatos színpaletták és a MIDI zene szép használatát is, amelyek nemcsak hogy illenek az egyes karakterekhez, hanem egy kis plusz életet is adnak egy amúgy is nagyon unalmas játéknak.

Nagyon tetszik a grafikai stílus (a karakterdizájntól kezdve a klassz részletekig, mint például az egyes ösvények színei), és a filmzene is jó, és mivel rövid játékról van szó, sokat hozzájárul a játék összélményéhez. A grafikai tervezést is imádom, a karakterek annyira aranyosak és viccesek. Különösen a beosztott és a szobalány, mindketten imádnivalóak.

Összességében a BAD END THEATER egy szórakoztató és lebilincselő megközelítése a vizuális regény műfajának, egy olyan történettel, amely elég érdekes és egyedi ahhoz, hogy túl sokat várjak tőle, és a grafikai tervezés miatt beleszeretsz a játékba. A karakterek jól kidolgozottak, és a befejezés nagyon érzelmes. Bár nem vagyok nagy rajongója a szörnyekkel való harcnak, mint ez a játék, nagyon élveztem a végét. A befejezés nemcsak megfelelt az elvárásaimnak, hanem a lehető legpozitívabb módon meg is lepett. Mindenesetre, bár nem volt a leghosszabb, mindenképpen élvezetes időtöltés volt, amit másoknak is ajánlanék kipróbálásra, és ha szereted az olyan játékokat, amelyek választási lehetőségeket és egyértelmű eredményeket kínálnak, akkor nem hagyhatod ki a Bad End Theatert.