Játék áttekintése Robots at Midnight

A Robots at Midnight egy rövid, stílusos szerepjáték lebilincselő, körökre osztott harcrendszerrel és nosztalgikus sci-fi hangulattal. Miután kipróbáltam a játékot a megjelenéskor és a GDC-n is idén, nagyon élveztem a világ, a történet és a harcmechanika felfedezését. Lényegében a Robots at Midnight egy “lélek-szerű” játék, de ahelyett, hogy ezt a jelvényt harci köpenyként viselné, mint a műfaj többi játéka, célja, hogy megkülönböztesse magát azzal, hogy hozzáférhetőbb élményt kínál a műfajbeli testvéreihez képest.

Narratíva szempontjából a Robots at Midnight egy inkább tinédzsereknek szóló történetet mesél el, amelyet úgy foglalhatunk össze, hogy egy Zoe nevű fiú megmenti apját, és útközben legyőzi az ellenségeit. Zoe a fejlett technológia korában él, és valamilyen oknál fogva a Yob bolygón lévő robotok elvesztették az irányítást és megrongálták a bolygót, arra kényszerítve az embereket, hogy az űrbe menjenek.

Egyszer Zoe és apja űrhajója túl közel került ahhoz a bolygóhoz, amelyen eredetileg éltek, aminek következtében az űrhajón lévő robot elvesztette az irányítást felette. Zoe apját véletlenül elkapták, és a főszereplő kénytelen volt a Földre zuhanni. Ezt követően Zoe legyőzte a különféle gépi ellenségeket, és visszatért az űrállomásra, hogy megmentse apját, felfedve a robot meghibásodásának okát.

A cselekmény egy darabos narratív megközelítést alkalmaz, a történet hátterét útszéli naplókba és robotok és emberek közötti ellenséges párbeszédekbe írja. Ez a megközelítés valójában lehetővé teheti a játékosok számára, hogy átfogóbban felfedezzék a térképet, de a játék forgatókönyve nem különösebben lenyűgöző, így a vágy ezen a területen nem túl erős.

Bár a Robots at Midnight egy „Souls-szerű” játék, sok mechanika leegyszerűsített, a harc sokkal kevésbé mély, mint más Souls-szerű játékokban, és ha tapasztalt játékos vagy, könnyen végigcsinálhatod ezt a játékot, és ha igen, akkor a Master mód neked való, mivel néha nehezen boldogulok a főellenségek elleni harcokkal és a felfedezési részekkel.

A Robots at Midnight úgy lett kialakítva, hogy egyenesen az akcióba repítsen, és szabadon mozoghass az általuk létrehozott világban, én pedig élveztem a játék minden zegét-zugát felfedezni. Nagyon ajánlom, hogy kontrollerrel játssz, és hagyd, hogy a lock-on mechanikák végezzék el a célzást helyetted.

A klasszikus 3D akcióharcok mellett a játék fejlett M.I.T.T. harci eszközöket is használ az alkalmazkodáshoz és az innovációhoz. Az M.I.T.T. nevű technológia, ami a „Mozgás·Impulzus·Utazás·Technológia” rövidítése, egy régi technológia az űrhajósok korszakából. Ez egy speciális technológia, amelyet a potenciális energia tárolására használnak. Ez a technológia érdekes képességeket ad a karakternek és fenntartja az életet. Legalábbis a játékos évtizedeket tölt majd a hálószobában, erre a technológiára támaszkodva az életenergia fenntartása érdekében.

Alapvetően lineáris játék, több útvonallal, amelyek más felfedezésre váró helyekre vezetnek, és ha úgy döntesz, hogy elmész oda, megjutalmaznak a befektetett idődért. A harc- és felszerelésrendszer úgy működik együtt, ahogy egy ilyen játéktól elvárható, de a felfedezéshez, kitérésekhez és egyebekhez való viszonya is egyedi, és olyasmi, amit még nem láttam a műfaj más játékaiban.

Ne számíts kihívást jelentő játékra. De ha inkább hobbi szinten játszol, vagy szereted a laza felfedezéseket, valószínűleg kiegyensúlyozott nehézségi szintet és élvezetes élményt találsz benne. Valójában a játék túl könnyű az alap nehézségi fokozaton, ami kicsit bosszantó volt. Azt is nagyon szerettem volna, ha több ellenséges játék lenne; minden kicsit ismétlődővé vált.

A filmzene nagyszerű, illik a játék hangulatához, a grafika pedig nagyszerű és energikus, a Pixar-filmekre emlékeztet. Bár nem tökéletes, az árához képest és tudva, hogy mibe fogsz bele, szerintem jó belépő egy túltelített műfajba, és nagyszerű munkát végez azzal, hogy tisztességes élményt nyújt azoknak a játékosoknak, akiket megfélemlített az Elden Rings, a Sekiros és a Dark Souls világa.

Röviden, vonzó megjelenése és emlékezetes NPC-i ellenére sem tudom teljes mértékben ajánlani a Robots at Midnight-ot. Megdöbbentően rövid (alig több mint 4 óra), az alapnehézsége triviálisan könnyű, és ami a legrosszabb, hogy csak maroknyi ellensége van (legjobb esetben három vagy négy különböző típus). A Robots at Midnight stabil játékmenetet kínál a “MITT” kesztyűrendszerének és a dinamikus, futurisztikus látványvilágának köszönhetően. A játék simán fut és könnyen megközelíthetőnek érződik, de a 4-6 órás játékidő, az alacsony ellenségválaszték és a közepes nehézség elriaszthatja a tapasztalt játékosokat. Bár az ellenségválaszték erősen korlátozott, és a játék (látszólag) nagyon rövid, élveztem az eltöltött időt.