Játék áttekintése Arco

Az Arco egy dinamikus taktikai RPG, amely egy gyönyörű pixelvilágban játszódik, ahol a döntéseid alakítják a világot és a karaktereidet. Amióta az év elején megláttam az első előzeteseket és a demót, még jobban izgatott lettem, hogy kezembe vettem az Arcót. Ebben a játékban több karakterként játszol, akik végül összefognak, hogy elpusztítsák a Vörös Társaságot, egy csoportot, amely megpróbál letelepedni a földjükön, és nem gondol kétszer arra, hogy megölje a bennszülötteket, hogy átvegye a földjüket.

Három különböző történet van itt, amelyeket lassan megtapasztalsz a játék során, de mindhárom történet ugyanazt a célt szolgálja: bosszút állni a Vörös Társaságon, amely különféle módokon tönkretette Arco békés világát. Az Arco minden játszható karaktere különbözik, és némileg egyedi játékstílusuk van. Maga a történet egyenes, de élvezetes és kiszámítható. De játékosként minden döntésed hatással van a karakteredre, ami esetleg nehezebbé vagy könnyebbé teheti a játékot.

Ezt a fajta történetmesélést az abszolút gyönyörű tájképi pixelművészet is támogatja. Valóban lenyűgöző és hihetetlenül emlékezetes, és őszintén szólva egy részem azt kívánja, hogy a játék után túlélőként bebarangolhassam az egész játékvilágot, hogy gyönyörű tájakra menjek, és pénzt keressek, és cseveghessek vele. NPC-k Igazán üdítő egy olyan fantázia-RPG (fantasy lények, romos templomok, küldetések, műtárgyak) helyszíne, amely olyan erősen Dél-Amerikában gyökerezik.

A játék ereje a játékmenetben rejlik, amely a mechanikák egyedülálló keverékét hozza létre, amely nem teljesen RTS és nem is teljesen stratégiai. Ez nagyszerű! Feszült környezetben átgondolt tervezésre ösztönöz. A Combat az egyik fő játékmenet az Arcoban, és félig taktikai, ami a Super Hot-ra emlékeztet. A lépéseit előre megtervezheti taktikai módon, de amint megmozdul, mindenki és minden mozog, ami nagyon dinamikussá teszi a harcot.

A harc gördülékenysége ellenére kissé fárasztó tud lenni – hadd magyarázzam el: a legtöbb harci találkozást megnyerheted a körülötted lévő ellenségekkel, mert manát kell költened a támadáshoz, de mozgással vagy várakozással regenerálod. Néhány karakternek van távolsági támadása, ami nagyon megkönnyíti a küzdelmet, de vannak olyan karakterek közelharci támadásai, amelyek egy kicsit megnehezítik a küzdelmet, mert ütés nélkül kicsit nehezebb kitűzni.

Ez a későbbiekben még jobb lesz, mert minél több tapasztalati pontot szerzel csatákból vagy más eseményekből, amelyekkel az Arco felfedezése során találkozol, annál aktívabb és passzívabb készségeket fejleszthetsz.

Másrészt, ha több karakter áll a rendelkezésedre, akkor a harc során egyenként mozgathatod őket, és kombinálhatsz néhány támadást egymással, ami gyakran halálos eredményekhez vezet. A harc másik oldala a kis szellemek, amelyek itt-ott kezdenek megjelenni. Azok a szellemek a nyilvánvaló bűnöd, amelyek a harc taktikai szakaszában mozognak, és arra késztetik őket, hogy addig támadjanak, amíg a harc meg nem áll.

Természetesen a harci játékmenetet meg kell szokni, különösen a metaszinten, ahol várhatóan vissza kell lépned az elveszett harcoktól, hogy újra összeállítsd a készletedet és a képességeidet, mielőtt újrakezdenéd – de ez az, amiért időbe telik többnyire jó idő van, ami azt jelenti, hogy a mechanika eléggé be van kötve a játék működéséhez és működéséhez. A játékmenet szórakoztató, ha már rászoktál, és közben halk taktikai feladványokat kínál. Valójában a karakterek reményének és bűntudatának kézenfekvő módon történő gépesítése is nagyon érdekes volt, és nagyon tetszett.

A játék grafikája és művészeti stílusa gyönyörű környezetet biztosít a felfedezéshez, és vannak különböző helyszínek, amelyek vizuálisan érdekesek és egyediek, szétszórva a játék világában. A filmzene is nagyon jó, nyugtató dalokkal, amelyek a játék világában való utazás közben játszódnak.

Mindent összevetve, az Arco egy csillagos pixel art kaland megnyerő történettel, kihívásokkal teli körökre osztott harcokkal, rengeteg opcionális mellékküldetéssel, képességekkel és erőforrásokkal, valamint elágazó utakkal. Nem egy hosszú játék, de nem is kell az. Nagyon szerettem volna megismerni a világ szokásait és hagyományait, amelyeket a mezoamerikai élet ihletett (vagy közvetlenül abból, hiányzott a kulturális tudatlanságom miatt).

Nagyon élveztem a játékkal töltött időt, és a legjobbakat kívánom a fejlesztőknek, és remélem, hogy a jövőben visszatérnek erre a világra. Alig várom, hogy újra játszhassam, és megpróbálhassam a másik befejezést és a teljesítményvadászatot. Valószínűleg ez az egyik legjobb indie játék az elmúlt években, és nagyon ajánlom mindenkinek, aki játszani szeretne.